Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 6. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1989)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Balázs Dénes: Érd és környéke földtörténeti vázlata
Börzsöny-hegység emelkedő mozgása a harmadidőszak végén gátat emelt az Ős-Duna útjába, de az Visegrád táján mély árkot vésve áttört rajta és hordalékát legyezőszerűen szétterítette Gödöllő vidékén. Ezen a hordalékkúpon keresztül haladt előbb DK-i irányba, majd D felé, miközben a szerkezeti mozgások fő mederágait fokozatosan Ny felé terelték el. Itt 10—13 km széles, É—D-i irányú árteret épített ki, melyben ágakra bomolva gyakran változtatta helyét, amiről hátrahagyott kavicsteraszok árulkodnak. Térségünkben a legrégibb teraszt Bulla Béla (1939) mutatat ki Budafoknál a mai vízszint felett 45 m magasságban. Ez azt jelenti, hogy az ún. mindéi eljegesedés idején (kb. 700—800 000 évvel ezelőtt) a Duna ebben a magasságban folyt és kavicsozta fel medrét (IV. sz. terasz). A felsőpleisztocén folyamán a Duna tovább mélyítette medrét, és a terület szerkezeti lezökkenései miatt egyre közelebb került az Érd—Tétényi-fennsík lábához, sőt abból oldalozó eróziójával széles öblözetet hasított ki magának Nagytétény és Érd között. A Duna jelenkori munkája véste alá az Érd-Ófalu felett emelkedő, pannon agyagos-homokos lerakódásokból álló Kakukk-hegyet (10. ábra). A Duna megjelenése az Érd—Tétényi-fennsík lábánál teljesen átformálta a térség vízrajzát, völgyhálózatát. Legjelentősebb a Sóskúti- vagy Benta- patak kifejlődése és a Kőér-patak hátravágódása, 10. ábra. A Duna mederváltozásai a felső-pleiszto- cénban és a holocénban Kelenföld és Százhalombatta között. Jelmagyarázat: a = a Duna jelenlegi medre, b = a Duna folyásának legnyugatibb helyzete, c = alávágott magaspart, fennsíkszegély, d = települések magja mely révén tájunk elnyerte mai természetes kereteit. A fennsik középső, kemény fedőkőzet nélküli részén kimélyült a Szidónia-völgy, mig a mészkőtáblába csak rövid, időszakosan aktív aszóvölgyek2* vágódtak be. A hasonló kiemelt helyzetben levő karsztos táblákra jellemző a folyóvizes átmenő barlangok kialakulása, a laza szerkezetű szarmata mészkő azonban nem alkalmas üregesedésre. Kisebb üregek legfeljebb a kiemelt peremi részeken, szerkezeti ha- sadékok mentén alakultak ki, mint pl. a Szidónia- v. Kaptárkői-barlang (Balázs D. 1964). A felszínre hulló csapadék vagy eróziós völgyekben fut le, vagy beszivárog az alatta elhelyezkedő homokos-kavicsos rétegekbe, annak forrásaiban tör fel, illetve a mélyben lassan áramlik tovább a Duna felé. Évmilliók öröksége — mai tájaink A mélységi erők egyenetlen munkája, a kőzetek különbözősége és a lepusztulás eltérő módjai váltóul szabadon álló érdi magasparton jól megfigyelhetők a pannon időszakban egymásra települt agyag- és márgarétegek 34
