Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 6. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1989)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Balázs Dénes: Érd és környéke földtörténeti vázlata
6. ábra. Magyarország ősföldrajzi képe 12 millió évvel ezelőtt (középső-miocén, szarmata emelet). Hámor G.—Jámbor A. nyomán, leegyszerűsítve. Jelmagyarázat: 1 = tenger, 2 = szárazföld 7. ábra. Magyarország ősföldrajzi képe 6 millió évvel ezelőtt (felső-miocén, pontusi emelet vagy felsőpannon). Szentes F. nyomán. Jelmagyarázat: 1 = tenger, 2 = szárazföld jóllehet az egyes képződmények rétegtani besorolása máig is vita tárgya a geológusok között. Annyi bizonyos, hogy az eocén végén a tenger visszahúzódott a Kárpát-medence területéről, és az eocént követő oligocén korban (40—25 millió évvel ezelőtt) a mai Magyarország területe nagyrészt szárazföld volt. Ekkor, az oligocén vége felé rakódott le az a már említett pektunkuluszos homok, amely az Érd— Tétényi-fennsík É-i peremének legrégebbi, felszínre bukkanó kőzete. A finoman összemorzsolt homokban vastaghéjú puhatestűek maradványai őrződtek meg, ami Báldi T. (1958) szerint egyértelműen a terület sekélytengeri, partközeli ősföldrajzi viszonyaira utal. Vidékünknek utolsó 25 millió éves fejlődéstörténete napjainkig jól nyomon követhető, mivel a lerakódások egymásra települve csaknem hiánytalan rétegsort alkotnak. Legfeljebb ott fordul elő „üledékhézag”, ahol átmenetileg az erózió vált úrrá, megszakította az üledékképződést, ill. letarolta a felszín egyes puhább rétegeit. A miocén kor elején, az ún. eggenburgi emeleten (kb. 20 millió évvel ezelőtt) a Kárpát-medence térségébe É felől benyomult a tenger, és elfoglalta a mai Északi-középhegység helyét. Mint a 4. ábrán látható, Érd térsége ennek a sekély tengeröbölnek D-i partján feküdt. Lóczy Lajos szerint ebben az időszakban az Alföld helyén nagy kiterjedésű hegységtömeg emelkedett, amelyből a folyók sok durva görgetett anyagot szállítottak az öbölbe. Ezek az anyagok halmozódtak fel Érd térségében is, és jelenleg a Szidónia-völgy két oldalán mintegy 10 km 2 területen a felszínen vannak (Id. a 8. ábrán, 8. jel). A folyók farönköket is sodortak magukkal az „érdi tengeröbölbe”, ezek közül számos darab megkovásodott, és napjainkban mint kövült famaradványok kerülnek elő a házalapozásoknál. (A Földrajzi Múzeumban néhány szép megkövesedett famaradvány látható, melyet Agamái György vízvezetékszerelő kisiparos gyűjtött össze és ajándékozott a múzeumnak.) A miocén kor közepe táján, mintegy 16—15 millió évvel ezelőtt jelentős átalakulás kezdődött térségünkben. A Kárpát-medence területe, de különösen a Dunántúl süllyedni kezdett, és DNy felől benyomult a tenger (5. ábra). Sóskút és Budafok térségét is elöntötte az a meleg trópusi tengervíz, melyben tömegesen elszaporodtak a korallok. Ennek eredménye a tortonai vagy badeni mészkő, ismertebb nevén a lajtamészkő. A geológusok litho- tamniumos mészkőnek is nevezik a mészkő szövetében megőrződött ágas-bogas mészalgákról20. Helyenként szép fésűkagylók (pectenek) lenyomatait őrizte meg a kőzet, melynek vastagsága az Érd— Tétényi-fennsík É-i részén 5—10 m, az Érd-Felső vasútállomás környékén 2—3 m. A tortonai (badeni) tenger lassan veszített sótartalmából, amire abból lehet következtetni, hogy a lajtamészkő fölötti meszes rétegekből csökkent sósvizet kedvelő fauna maradványai kerültek elő. 13—12 millió évvel ezelőtt még mindig a tenger hullámzott térségünkben, de az É felől bwetorkolló folyók csökkentették sótartalmát (6. ábra). Ez volt a szarmata tenger időszaka, melynek gazdag mész- vázú faunájából, a tengerfenéken felhalmozott kagylóhéjak és csigaházak törmelékéből alakult ki a mai fennsíkalkotó szarmata durvamészkő. Sok helyen közvetlenül a lajtamészkőre települt, máshol az idősebb (alsó-miocén) homokos kavicsrétegek fekszenek alatta. A szarmata tenger Sóskút—Bia térségében létezett legtovább, itt ugyanis a lerakott mészüledék vastagsága eléri a 40—50 m-t, míg a Tétényi-fennsík K-i részén a mésztakaró csak 15— 20 m vastag, a D-i Érd felőli peremén pedig 4—8 m-re elvékonyodik. Ha rátekintünk a geológiai térképre (8. ábra), azt látjuk, hogy a fennsík közepe tájáról, a Szidónia-völgy környékéről hiányzik a szarmata mészkőtakaró. Feltehető, hogy korábban itt is létezett vékonyabb rétegben, de az erózió lepusztította. Ennek bizonysága, hogy foltokban itt- ott még előbukkannak a maradványai (Kutyavár, Erlakovec). A szarmata tenger egyik ága volt a Paratethysnek, annak a hosszan elnyúló mediterrán tengernek, amely Gibraltártól a Kaszpiig terjedt. Mintegy 11—10 millió évvel ezelőtt a Kárpát-medencét kitöltő tengerrész lefűződött a nyílt tengertől és 31