Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 6. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1989)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Merkl Ottó: Kaszab Zoltán, Mongólia állattani kutatásának úttörője
Kaszab Zoltán mongóliai expedícióinak útvonalai (a számok az expedíciók sorszámát jelentik) Routes of Z. Kaszab in Mongolia 1963—1968 szik; ez a hegység része a Góbi-Altájnak. Útja ezután a Góbi-Altáj északi láncain és homokos félsivatagokon át vezetett az édesvízű Örög núr partjáig. Majd észak felé fordult és a Hangáj-hegységet járta be, később egy újabb édesvízű tavat érintett, az Ögij núrt. Innen a Hovd várost Ulán-Bátorral összekötő, viszonylag jól ismert úton ért vissza a fővárosba. Hazautazása előtt — mint az előző évben is — ellátogatott Zúnharába, hogy a fenyő-nyír tajga területén gyűjtsön. A kelet-mongóliai síkság volt a célja a harmadik expedíciónak (1965. július—augusztus, 4300 km). Valamennyi mongol táj közül, melyet Kaszab Zoltán bejárt, ez volt addig a legkevésbé kutatott. A végtelen, tagolatlan sztyep egyhangúsága elriasztotta a korábbi zoológiái expedíciókat, de a vidéket a hajdani karavánutak és a belső-ázsiai felfedező expedíciók is jórészt elkerülték. Az út mintegy 300 kilométeres, egyenes, keleti irányú szakasz után egy hatalmas hurkot írt le; az Ongon elisz és Molcog elisz nevű homoksivatagok után a Dariganga falu melletti bazalthegyeken érte el a legdélebbi pontot. Legkeletebbre a Halhin goi kínai—mongol határfolyónál jutott, közben útba esett a Bujr núr, Kelet- Mongólia nagy, édesvízű tava. A visszafelé vezető úton érkezett el az expedíció legészakibb pontjáig, Bajanúl faluig, majd az Ülsz goi folyó mentén, Ön- dörhánt érintve tért vissza a fővárosba. Bár több rovarcsoport rajzása szempontjából a július—augusztusi idő már későinek tűnt, a gyűjtött anyag Így is igen gazdagnak bizonyult. Az mindenesetre azonnal kiderült, hogy a geomorfológiailag egyhangú táj növénytakarója, és így állatvilága is sokkal változatosabb a vártnál. A negyedik, Nyugat-Mongóliába tartó expedíció (1966. június—július, 5000 km) volt valamennyi út közül a leghosszabb. Ulán-Bátortól Jeszönbulag ( = Altáj) városáig az út oda- és visszafelé ugyanazt az 1000 kilométeres szakaszt követte. Azért volt erre szükség, hogy a Hangáj-hegység mentén az odafelé vezető úton lerakott többszáz talajcsapdát (etilénglikollal töltött, peremig földbeásott poharak a talajon mozgó rovarok fogására) visszafelé ki lehessen üríteni. Jeszönbulagtól kiindulva Kaszab Zoltán egy látványos, nagy körutazást tett, melynek során hegységeket keresztezett, behatolt a Góbi elzárt mecencéibe — köztük a Mongol elisz-be, az ország legnagyobb homoksivatagjába —, és elérte a nagy tavak medencéjének déli peremét, a Har usz núr és a Dörö núr tavak szélét. Az Azs Bőgd úl havas hágóin 3000 méter magasságban gyűjtött, ez volt az általa elért legmagasabb terület. A Tahijn Sár nurú 2000 méteren fekvő fennsíkján egy kis csapat Przsevalszkij-lovat pillantott meg, és így bizonyítani tudta, hogy Földünk egyik legritkább emlősállata még előfordul a szabad természetben. Ötödik útján (1967. június—július, 4200 km) Kaszab Zoltán Mongólia déli része felé indult. Átvágott a Delgerhangaj-hegységen, majd a Góbi-Altá- jon, hogy elérje az út igazi célját, a Transzaltáj- Góbit. A Góbi-Altájtól délre, több kisebb-nagyobb hegylánc és szigethegység húzódik, lefolyástalan medencéket zárva körül; ezt a vidéket hívják összefoglaló néven Transzaltáj-Góbinak. Az egész tájat a sós, homokos vagy kavicsos sivatagok uralják; szinte lakatlan határvidék, mely eredeti állapotban őrzi a Góbi élővilágát. Sok faj, melyet korábban a Kínában fekvő Belső-Mongóliából írtak le, az ötö17
