Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 6. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1989)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Merkl Ottó: Kaszab Zoltán, Mongólia állattani kutatásának úttörője

Táborhely a Dél- Góbiban,

Mandaovotól északra (II. expedíció, 1964)

dik expedíció során előkerült a Mongol Népköztársaságból is.

A hatodik út (1968. június—július, 4200 km) észak-keletre, a mongóliai nagy tavak medencéjébe vezetett. E tavak legnagyobbika, a Hövszgöl núr édesvízű, a tajgaövben fekszik; a többi tó viszont kisebb-nagyobb lefolyástalan medencék alját tölti ki, így vizük sós, és itt a sivatag alaposan felhúzódik észak felé. A gyűjtőút a Szelenga folyását követte, és a Hövszgöl núr mellett mintegy láncra fűzött egy sereg sós tavat (Uvsz, Örög, Ácsit, Tolbo, Hjargasz, Telmen és Tunalman núr). E sivatagos vidék faunájának vizsgálata alapvetően módosította számos állatfaj eddig ismert elterjedését. A hirtelen lezúdult

esők miatt a máskor kiszáradt folyók megáradtak, és a víz kétszer is majdnem elsodorta a terepjárót (vele a gyűjtött anyagot); az eredmény azonban megérte a viszontagságokat, mivel valamennyi expedíció közül ez hozta a leggazdagabb — tehát legváltozatosabb és példányszám szerint a legtöbb — anyagot.

Éjjel-nappal a terepen

Kaszab Zoltán útjai egyszemélyes expedíciók voltak abban az értelemben, hogy az útvonalak tér-, vezését és a gyűjtőmunkát egyedül végezte. Természetes azonban, hogy útjaira elkísérte egy, néha két mongol szakember és egy gépkocsivezető, akiknek

A gyűjtött anyag tartósítása közben a Csavcalin goi völgyében (VI. expedíció, 1968)

18