Lendvai Tamás Edit (szerk.): Közel Afrikához. Sikeres felfedező vagy furfangos kalandor? Magyar László expedíciói és eredményei Afrikában a XIX. században (Érd, 2012)
Az Afrika-kutató a hazai és nemzetközi szakirodalmi megméretés mérlegén
Az Afrika-kutató a hazai és nemzetközi szakirodalmi megméretés mérlegén Magyar László afrikai tevékenységéről családtagjaihoz írt levelei révén értesülhetett először a hazai közvélemény. Édesapja id. Magyar Imre a Magyar Hírlap szerkesztőségéhez juttatta el ezeket az eredeti híradásokat. A levelek egyikében Magyar László felajánlotta, hogy a pesti Nemzeti Múzeum részére természetrajzi és etnográfiai tárgyakat küld, abban a reményben, hogy hazájából - munkája ellenértékeként - pénzbeli támogatást kaphat. A felajánlkozásnak nem lett eredménye, sőt sokan kételkedtek Magyar László vállalkozásának valódiságában. Ebben a helyzetben Hunfalvy János szerzett nagy érdemeket, aki felismerte Magyar László kutatásainak jelentőségét. Magyar László munkásságára felfigyelt Szemere Bertalan is, az 1848-49-es forradalmi kormány emigrációban élő miniszterelnöke, és a bencés rend polihisztor tudósa Rónay Jácint. Londonban, a Royal Geographical Society tudósai közül Desborough Cooley kísérte figyelemmel Magyar László tevékenységét. Német földön, Ágost Petermann, Mitheliungen aus Justus Pethes geographischer Anstalt című földrajzi közlöny szerkesztője fejezte ki érdeklődését Magyar László munkássága iránt. Magyar László munkásságának tudományos elismertségét az a tény bizonyítja, hogy a Párizsban élő Szemere Bertalan ösztönzésére Rónay Jácint 1852-ben a kutató afrikai leveleit angol fordításban eljuttatta a Brit Királyi Földrajzi Társaság elnökének Sir Roderic J. Murchisonnak. A brit tudós a leveleket az afrikai kérdésekben jártas szakértőknek bírálat céljaira kiadta, s ezek ajánlatára kerülhetett sor a levelek felolvasására a társulati közgyűlés nyilvánossága előtt. A híradások olyan érdeklődést keltettek, hogy további lehetőségek nyíltak meg Magyar László előtt, de az utazó nem élt vele, ő elsősorban a magyar tudósvilág elismerésére vágyott. Már az első időkben problematikusnak tűnt a földrajzi helymeghatározások kérdése, de az tény, hogy Petermann részéről bizalommal tekintettek Magyar László munkássága iránt. Ismeretesek a portugál gyarmati hatóságok hivatalos vélekedései, melyek elismerően méltatták Magyar László tevékenységét. Hunfalvy és Pettermann közös együttműködésének gyümölcseként Magyar László tevékenysége 1857-ben tudományos folyóiratban, német nyelven kaphatott nyilvánosságot. Portugál nyelven a Boletine Anna es do Consello Ultramarino adott hírt Magyar László jelentéséről, melyet Gamboszból írt a benguelai kormányzóhoz. Ezt követően Macqueen emlékezett meg Londonban, a Brit Királyi Földrajzi Társaság közlönyében Magyar érdemeiről. Magyar László elsőként vált földrajzi explorátorként a Magyar Tudományos Akadémia tagjává. A hazai tudósok Magyar Lászlót eredményei alapján ismerték el, személyesen soha nem találkoztak vele. 20
