Lendvai Timár Edit: Magyar utazók, földrajzi felfedezők (Érd, 2009)

Fejedelmi após támogatásával a Kongó és a Zambezi választóvidékén - Magyar László

általa szerkesztett és kiadott térkép Kelet-Afrika mindaddig ismeretlen vidékét mutatta be. A Teleki Sámuel által vezetett expedíció több tudományterületet gazdagított új ismeretanyaggal: páratlan értékű fotódokumentációval, nagyszabású ásvány- és kőzetgyűjteménnyel, és több ezer darabból álló tárgyi gyűjteménnyel gazdagították a Néprajzi Múzeumot, és Höhnel jóvoltából Ausztria múzeumait. Ma is Teleki nevét viseli Afrikában egy völgy, egy tengerszem, egy vulkán, valamint két növényfaj. Fejedelmi após támogatásával a Kongó és a Zambezi választóvidékén Magyar László Magyar László (18181864) félbehagyott földrajzi és természetföldrajzi tanulmányok után a fiumei tengerésziskolában végzett. Kalandvágytól hajtva beutazta a fél világot. Dél-Amerika belső ismeretlen tájainak feltárására expedíciós utazás tervével kért akadémiai támogatást, amelyet nem kapott meg. Afrikába hajózva két évig a kalabári uralkodó flottájának parancsnoka lett. Közös megegyezéssel, és értékes „végkielégítéssel" (elefántcsont, arany, állatbőr) vált meg munkaadójától. Benguelába utazott, „kitűzött célom, Dél-Afrikát beutazni, csak úgy remélhettem jó sikerre! elérni, ha előbb a lakosok nyelvével és szokásaival tökéletesen megismerkedem. Erre pedig sehol jobb alkalmat nem találhattam volna, mint az ügyes kereskedő szemléletű bihéiek között." (Magyar utazók, földrajzi felfedezők, Bp. 1973) Egy nagyszámú karavánhoz csatlakozva, biztonságban érte el a bihéi fejedelemséget, ahol az egyébként igencsak zsarnoki tulajdonságokkal felvértezett Magyar László térképe a Kongó és a Zambezi folyók vízválasztó vidékéről uralkodó kedvesen fogadta a fehér látogatót. Barátsága jeleként felajánlotta neki 14 éves lányát feleségül. Magyar Lászlónak nem volt más választása, élt a rokonság lehetőségével, ezzel nemcsak a szép fekete lányt, hanem vele 300 fegyveres rabszolgát és korlátlan utazási lehetőséget is kapott az országban. A későbbiekben feleségében egy szerető, hűséges társra is lelt, aki elkísérte útjaira, s kinek segítségével belülről ismerhette meg az afrikai társadalmat. Utazásainak célja látszólag a kereskedelem volt, de Magyar László ismeretlen területek feltárását tűzte ki valódi céljául. Hat expedíciót szervezett a Kongó és a Zambezi folyók vízválasztó vidékén, illetve Benguelától délkeletre. Tapasztalatait, megfigyeléseit írott formában küldte haza a Magyar Tudományos Akadémiának, melyet Hunfalvy János könyv formájában ki is adott, Magyar Lászlót pedig az Akadémia távollétében levelező tagjául választotta. 1857-ben apósát letaszították trónjáról, így Magyar Lászlónak is menekülnie kellett. Élete utolsó nyolc évéről nem sokat tudunk. Bár többször kinyilvánította Magyarországra való visszatérésének szándékát, az anyagiakat nem sikerült hozzá előteremtenie, Magyarországról pedig sem tudományos körökből, sem családjától nem kapott támogatást.