Lendvai Timár Edit: Magyar utazók, földrajzi felfedezők (Érd, 2009)

Zichy Jenő expedíciói - Cholnoky Jenő utazása a „sárkányok országában"

Eredeti Déchy Mór fénykép a Kaukázusból Ehhez viszont szükség volt egy sötét helyiségre, sok-sok vegyszerre, karcmentes üveglapokra és számos egyéb felszerelésre. Mindezt a fotográfus csakis akkor vihette magával, ha segítőtársakkal indult útnak. A tájfényképezés első magyar úttörője Orbán Balázs (1830-1890) volt, aki mintegy húsz kilogrammnyi fényképészeti felszerelést és több fényképezőgépet vitt magával Erdélyt bejáró útjaira. A látogatók Orbán Balázs munkásságával és fotóival múzeumunk A Kárpát-medence tudományos feltárói című kiállításán találkozhatnak. Orbán Balázs felvételeit nedves kollódiumos eljárással készítette, mely azt jelenti, hogy a kollódiummal fedett negatívot rögtön exponálni kellett, mert ha a nedves kollódium kiszáradt, a felületén kristályosan kivált az ezüstnitrát, veszített fényérzékenységéből és az előhívó sem tudott behatolni a kollóáiumrétegbe. Ezért kémiai beavatkozással próbálták megakadályozni a kollódium kiszáradását. A kollódiumréteg tetejére felvitt albumin-, tannin- vagy zselatinréteg megakadályozta, illetve lelassította a kollódium kiszáradását, így a felöntés után nem kellett azonnal exponálni. Maximum 1-2 hétig volt használható, de fokozatosan vesztett érzékenységéből. A terepi fotózás nehézségei Déchy Mór felvétele Déchy Mór utazónk 1877-ben maga készítette tanninos szárazlemezekkel fotografált. Határainkon túlról elsősorban földrajzi, néprajzi kutatóink, utazó tudósaink hoztak szebbnél szebb tájképeket. A sort Rosti Pál, az 1848-49-es szabadságharc emigráns kapitánya kezdte, aki Venezuela és Mexikó tájait örökítette meg 1858-ban. Hopp Ferenc az egész világon, Stein Aurél BelsőÁzsiában, Eötvös Loránd a Dolomitokban és a Svájci-Alpokban fényképezett. Déchy Mór a Kaukázusban, a Himalájában, Zichy Jenő Belső-Ázsiában és a Kaukázusban, Teleki Sámuel Kelet-Afrikában fotografált. Fotótörténeti szempontból munkásságuk azért is jelentős, mert nemcsak a táj-, a város- és a néprajzi fényképezés műfaját gazdagították hiteles felvételeikkel, hanem az elsők között alkalmazták a fotográfiát a tudományos feltáró és dokumentáló munkában, a néprajzi és a földrajzi kutatásban. (Győri Lajos nyomán, Múzsák Múzeumi Magazin, 1986/2)