Lendvai Timár Edit szerk.: 25 éves a Magyar Földrajzi Múzeum (Érd, 2008)

A MÚZEUM - Hagyatékok és történetek (KUBASSEK JÁNOS)

együttvéve. Ugyancsak Londonban találkoztam Jean Howard asszonnyal, a brit titkosszolgálat hajdani rejtjel megfejtőjével, aki Almásy kódolt rádióüzeneteit német nyelvről angolra fordította. Csodálta Almásyt, s az üzenetek fordítása során szinte beleszeretett, de személyesen soha nem találkoztak. A háború után, Almásy halálát követően látogatott el Bernsteinbe, az Almásy kastélyba, ahol szállóvendégként néhány napot töltött, s csak az utolsó este fedte fel a kastély lakói előtt, hogy ő milyen sokat tud arról a tudós kutatóról, aki e falak között született és cseperedett fel. A rendszerváltás előtt Jean Howard - hivatásának vastörvényei miatt - szóba sem állhatott volna velem, de személyemben a függetlenné és szabaddá vált Magyarország állampolgárát 1991-ben már egyenrangú partnernek tekintette. A történelmi változások tették lehetővé, hogy a féltve őrzött titkokat rejtő brit és német archívumok, majd saját hazám archívumai is megnyíltak a kutatás számára. „ORAL HISTORY" KUTATÁSI PROGRAM A múzeumi munka ezernyi emlékezetes találkozási lehetőséget adott nevezetes történelmi események átélőivel, részben formálóival. A személyes visszaemlékezések olyan rejtett összefüggéseket tártak fel, melyeket sem a levéltári források, sem a nyomtatott publikációk nem közöltek. Feltárultak azok a körülmények, melyek érthetővé teszik, milyen sanyarú feltételek közepette valósulhatott meg egy tudományos célú expedíció, mennyi személyes áldozattal és kockázattal járt. Résztvevőik, szervezőik példái máig ösztönző erőt jelentenek. Az archívum gondozójával, Timár Edittel - az „Oral History" program keretében - az utolsó pillanatokban teremtettünk személyes kapcsolatot történelmi idők eseményeinek részeseivel és tanúival. Sikerült filmfelvételeket készítenünk a tudomány és a közélet jeles egyéniségeivel, Gunda Béla néprajzprofesszorral, Borsy Zoltán földrajzprofesszorral, Timaffy László néprajz- és földrajztudóssal, Ujpéteri Elemérrel, Alfóldy Alajossal, Bolza Mariettával, Berencsy Évával és az érdi történések mindentudó ismerőjével, Késő Gézával. Nagyon sajnáljuk, hogy a múzeumalapító Balázs Dénes sok munkájára hivatkozva mindig elhárította a portréfilm készítést. Az ő visszaemlékezései utazásaira, kutatásaira pótolhatatlan és helyettesíthetetlen értékeket jelentettek volna. A múlt kincseinek, a tudomány hőseinek megismerése és megbecsülése lehet a jövő alapja - s ez nagyszerű visszaigazolást kapott akkor, amikor földrajzi utazók - Xántus János, Kőrösi Csorna Sándor, Teleki Sámuel nevét vette fel egy-egy tanintézmény. Számos ilyen névadó ünnepségen vettünk részt Érden és Budapesten. Örültünk, hogy a pedagógusok felismerték azokat a nevelési lehetőségeket, melyeket ezek a világjáró felfedezők teremtettek, illetve személyes példájukkal adtak. Alkotásaik, teljesítményeik ma is nemes példaként szolgálhatnak a történelem, a földrajz, a biológia, az idegen nyelvek, a testnevelés tanítása során, valamint a természetjárás, s az élő és élettelen környezet értékeinek megbecsülése érdekében. A fogékony diákok ezrei rendszeresen visszaigazolják e törekvéseket. A múzeumpedagógiai órák, foglalkozások, táborok segítik e munkát abban a reményben, hogy a jövő nemzedékek is gyarapodási forrást találhatnak a Magyar Földrajzi Múzeumban.