Lendvai Timár Edit szerk.: 25 éves a Magyar Földrajzi Múzeum (Érd, 2008)
RÓLUNK ÍRTÁK - Nem fecsérelte idejét - Balázs Dénesről, a fáradhatatlan utazóról (SEBES TIBOR)
Volt, hogy levélben válaszolt, csak röviden, de lényeget tekintve kimerítően. íme, idézet Dénes Mogadishuból 1968. február 28-án írt leveléből: „Kedves Tibor! Búcsút mondtunk Fekete Afrikának! Kenyából szárazföldi úton áttöttünk Szomáliába... Ez az akció volt talán utazásunk legveszélyesebb vállalkozása. A két ország között a határt megnyitották e hónapban, de rajtunk kívül nem akadt még vállalkozó, aki át mert volna törni a „Sifták országán". /Sifták = fegyveres lázadó banditák - a szerk./ Nekünk is dobogott a szívünk, amikor a kenyai hadsereg homokzsákokkal megerősített utolsó űrállomását Garissánál elhagytuk. 300 km izgalmas út a Senki-földjén át úttorlaszok elbontása, közben élénk figyelés: nem tejtőznek-e banditák a bokrok mögött... 300 km. És fellélegeztünk, amikor a szomáliai katonák az első jelző lövéseket leadták felénk... Vízumunk volt, és bár a harcias tömeg az angol nyelvű szöveget nem értette meg, de a bélyegzőn látható szomáliai címer felismerése megnyugtatta őket: nem ellenséges ügynökök töttek be Szomáliába... Árpi fejsebe szépen gyógyul: megérkezésünket követő nap kődobással csaknem betörték a fejét, a főváros, Mogadishu központjában Ilyen itt az élet..." Kevés pénzzel indul világjárásaira. Egyszer, amikor nem kapott valutát, 5 amerikai dollárral a zsebében szállt repülőgépre. Később aztán könyveinek honoráriumából vette a repülőjegyet, de a valutaváltáshoz akkoriban még a főhatóságoktól kellett kipréselnie az engedélyeket. Utazásait kezdettől legnagyobb céljának szolgálatába állította: gyűjteni a magyar felfedezők, híres utazók relikviáit, dokumentumait és Érden létrehozni a Magyar Földrajzi Múzeumot! Érdi házában és a Világ Ifjúsága szerkesztőségében sokszor beszélgettünk, tanakodtunk a tennivalókról, a temérdek akadály leküzdéséről. Irtuk az olvasókhoz szóló felhívásokat... Milyen örömmel újságolta valahányszor hazatért, hogy milyen új fotókat, rajzokat, vagy éppen emléktárgyakat, korabeli útlevelet, térképet, trófeát sikerült szereznie, gyűjtenie a kezdetben az érdi házába tervezett múzeum számára! Sziszifuszi munkát végzett, nagy-nagy türelemmel. És a Földtajzi Múzeum lett élete nagy alkotása. Ötleteket, címeket adtunk egymásnak utazásainkhoz. Emlékszem, általa ismerkedtem meg a kanadai Calgaryban a magyar Helén nénivel és élettársával, Nick Lozinskivel, akik engem is vendégként fogadtak, és bejárták velem a sarcee indiánok rezervátumait. Helén nem Í^Xt ' £^ r f> <^AW^<A ^(UMAtbkA /^.^LoaJI ( ejUl e^ovui'^ eÁp^U M^r^ -fWv^! W^'vi-f^ « «^£fS l<ijtM^ t <^. II.*-li. Sebes libor újságíró első benyomásain alapuló vendégkönyvi bejegyzése 1983-ból
