Lendvai Timár Edit szerk.: 25 éves a Magyar Földrajzi Múzeum (Érd, 2008)
RÓLUNK ÍRTÁK - Nem fecsérelte idejét - Balázs Dénesről, a fáradhatatlan utazóról (SEBES TIBOR)
SEBES TIBOR újságíró NEM FECSÉRELTE IDEJÉT BALÁZS DÉNESRŐL, A FÁRADHATATLAN UTAZÓRÓL Először a szerkesztőség kis szobájában találkoztunk. Egy szerény megjelenésű fiatalember mutatkozott be: Balázs Dénes vagyok - majd csendes szavakkal ajánlotta kínai úti élményeit. Karsztokról, barlangokról és egy búvárfolyó felkutatásáról tett az asztalra egy érdekes riportot, amely 1959 júliusában meg is jelent a Magyar Ifjúságban. Azután újból találkoztunk, ám a néhány percesre tervezett beszélgetés órákra nyúlt. Ezután már újabb beszámolókat hozott — a szaharai expedícióiról, majd a kameruni „önkéntes tengeri száműzetésről"... Barátok lettünk. Utazásainak sok titkába beavatott, különösen akkor, amikor — sajnos külön-külön - mindketten Afrika országait jártuk. 1967-ben kameruni bélyeggel kaptam tőle levelet, amelyben megírta, hogy társával, Csekő Sebes Tibor Árpáddal egy hajón tartózkodnak Gabon partjainál, a nyílt tengeren. Arra kért, hogy levélben küldjem el neki Arkady Fidler könyvét, az Ambinanitelót. A lengyel természetbúvár író ebben Madagaszkárt mutatja be, és Benyovszky Móric ottani királyságának emlékeit is kutatja. Egy antikváriumban sikerült meglelnem ezt a 272 oldalas kötetet. Tíz részére szedtem és 3-4 naponként, levélként borítékban postára adtam. Dénes ugyanis a hajón se vesztegette idejét: a madagaszkári expedíciójára készült. Azt csak később tudtam meg, hogy miért érkeztek késve oda a könyv lapjai. Azért, mert a kameruni rendőrség az óceánon, olajfúró hajón dolgozó Dénest és Árpit kémnek hitte. így a nekik címzett leveleket visszatartották, majd egy ott élő magyatral, Kornádi Imrével gondosan elolvastatták. Szerencséjükre a levelek tisztázták kilétüket és a gaboni börtönből szabadon távozhattak. Akkor született a néprajzkutatók számára is értékes beszámoló a fang törzsnél saját maga által is átélt szellemidézésről. Az idő pénz - tartja a mondás, és ő ehhez tartotta magát. Nyugtalan székely vére hajtotta. Balázs Dénes az idejét nem fecsérelte felesleges dolgokra. Amikor Érden, vagyis otthon tartózkodott, gyakran kiautóztam hozzá beszélgetni, de élményeiről ritkán szólt, azokat nyilván 27 megjelent - és csak megálmodott - könyveinek tartogatta. Mivel magam is gyakran utaztam a világban, rengeteg dologra voltam kíváncsi, és ezekre Dénestől kértem választ. Emlékszem, amikor hazajött Dél-Afrikából - ahonnan engem kiutasítottak a magyar útlevelem miatt - két papírlapra 34 témát írtam fel. Tudtam, hogy tőle minden kérdésemre hiteles választ kaphatok! És érdi házában estig csevegtünk ezekről.