Lendvai Timár Edit szerk.: 25 éves a Magyar Földrajzi Múzeum (Érd, 2008)

A MÚZEUM - A gondolattól a megvalósulásig (A múzeumalapítás útvesztői) (KUBASSEK JÁNOS)

szekrényben, a pusztulásra ítélt anyagokat. Balázs Dénes felhívása az ország minden földrajzi tudományos műhelyében, egyetemi és főiskolai tanszékén pozitív visszhangra lelt. Közben megindult a múzeumi bizottság nevében a hivatalos eljárás. Balázs Dénes levelet fogalmazott, és Radó Sándorral aliíratva, elküldte a Kulturális Minisztérium részére, melyben kérte a főhatóság támogatását az Érden megvalósítandó Földrajzi Múzeumhoz. Az 1979. április 21-én kelt válaszlevélben Kovács Tibor, a Kulturális Minisztérium osztályvezetője - felsőbb utasításra - azt válaszolta Radó professzornak, hogy: „A múzeumi osztály helyénvalónak tartja a javaslat megvalósítását, de annak jelentősebb mértékű anyagi támogatására a minisztérium nem vállalkozhat." Balázs Dénes személyes találkozást is kezdeményezett a Kulturális Minisztérium képviselőivel, de a tárgyalásokon azt a választ kapta, hogy van már éppen elég múzeum az országban, és nincs szükség többre. A hivatalos vélemény szerint akkor az tűnt volna célszerűnek, hogy az Érden összegyűjtött muzeális anyagot csomagolják ládákba és helyezzék el a Természettudományi Múzeum tudománytörténeti tárának pincéjében. Balázs Dénes azonban nem adta fel a küzdelmet. Vogronics László érdi tanácselnök-helyettes jó szándékát tapasztalva felbátorodott, és egy másik levélben a Pest Megyei Tanács akkori elnökéhez, Mondok Pálhoz fordult. Ezt a levelet is Radó Sándor, a Magyar Földrajzi Társaság Múzeumi Bizottságának elnöke írta alá, s azt kérte a megyei tanácstól, hogy az érdi régi tanácsháza néhány felszabaduló helyiségében biztosítson helyet a múzeumnak. Az akkori idők önkormányzatiságára jellemző volt, hogy egy város vezetői megyei engedély nélkül még ilyen kérdésekben sem dönthettek. Balázs Dénes nem tudta, hogy Mondok külföldre utazott, s a neki szóló levél a Pest Megyei Pártbizottság titkárához, Cservenka Istvánné kezébe került. Balázs Dénes élete alkonyán írt emlékirataiban így emlékezett vissza az ezt követő eseményekre: „Cservenka Istvánné ... égtelen dühbe gurult, hogy őt nem tájékoztatták a múzeumlétesítés tervéről, sőt mi több a háta mögött valaki kiszivárogtatta a tanácsi hivatalok elköltöztetését. Jelentéstételre behivatta Érd város párt- és állami vezetőit, és alapos fegyelmezésben részesítette őket. - Márpedig abban az épületben nem lesz múzeum! - ripakodott rájuk. - Ott helyezzük el a város tömegszervezeti és társadalmi szervezeteinek irodáit, a Kommunista Ifjúsági Szövetségtől az Úttörő Szövetségig. Vegyék tudomásul! - A város vezetői megszégyenülten, lealázva tértek vissza. A múzeumügy ettől kezdve tabu téma lett Érden. A tanácsházán a „múzeum" szó puszta kiejtése is halálos bűnnek számított." Az adminisztratív elutasítás ellenére Balázs Dénes fáradhatatlanul végezte a szervező- és kutatómunkát. Levelek százait írta n

„ r AL*.;, ™„ ™J „ Dr. Gábris Gyula, ma egyetemi tanár, a meg, hogy nyomára bukkanjon mindazok- támogatója