Lendvai Timár Edit szerk.: 25 éves a Magyar Földrajzi Múzeum (Érd, 2008)

A MÚZEUM - A gondolattól a megvalósulásig (A múzeumalapítás útvesztői) (KUBASSEK JÁNOS)

nak az értékeknek, melyek egy majdani kiállítás alapjait képezhetik. Az ELTE Természeti Földrajzi Tanszékének adjunktusa, Gábris Gyula, s két lelkes egyetemista, Móga János és jómagam bekapcsolódtunk ebbe a szerteágazó és nagyon érdekes kutató- és gyűjtőmunkába. Balázs Dénes a napról napra gyarapodó gyűjteményt érdligeti otthonában helyezte el. Minden adományt levélben tételesen visszaigazolt, jegyzékbe vett, miközben lelki szemei előtt már egy majdani kiállítás képe lebegett. Fő célja volt, hogy bemutassa, mit adott ez a kis nemzet a világnak, s milyen fontos szerepet játszottak a magyar földrajzi felfedezők és utazók Földünk megismerésében. Legfőbb példaképe Körösi Csorna Sándor volt. „Őket kell megismertetni a magyar ifjúsággal, legyenek büszkék elődeikre, és tekintsék eszményképeiknek. .. .az én elképzeléseimben nem egy földrajzi „múzeumraktár" szerepelt. Elő múzeumot akartam csinálni!" — írta önéletrajzában. A reménytelen helyzetben Balázs Dénes feleségével, Sprincz Vilmával arra az elhatározásra jutott, hogy a saját telkén építi fel a múzeumot, s az ingatlant ajándékként felajánlja az államnak. A szomszédságukban élő Csuka Zoltán író és költő, a délszláv népek irodalmának művészi tolmácsolója, földszintes házában ugyancsak páratlan irodalmi értékek gyűltek össze. Balázs Dénes úgy vélte, a két „szomszédvár" egymást erősíthetné a kultúra e peremi sivatagában. A két jeles ember önzetlen példamutatása ma is lelkesítő erő lehet! Minden gáncsoskodás ellenére érdemes a köz javára fáradozni! A múzeumi gondokról tudomást szerzett az érdi építészmérnök, Kiss Imre, aki felkereste Balázs Dénest és felajánlotta, hogy társadalmi munkában elkészíti a múzeum terveit. Az elképzelések szerint az öreg családi ház helyén egyetlen nagy, modern kiállítóterem épült volna. Belsejében áthelyezhető válaszfalakkal lehetett volna a kiállítási követelményeknek megfelelni. Helyet kapott volna szerény múzeumi raktár, könyvtár, illetve dolgozószoba. Kiss Imre elkészítette a tervet, az építési kérelmet, az építkezés 1,9 millió forintnyi költségvetését, s a szükséges formanyomtatványok kitöltésével az egészet benyújtotta a Városi Tanács Műszaki Osztályára. Választ azonban nem kapott. Az építkezési engedély beadását követően kezdték meg a munkálatokat, az alapozástól, a betonozástól az épület falának emeléséig. A Világ Ifjúsága című magazin színes, térképes mellékletben hívta fel a figyelmet a nemes célra, bemutatva a híres magyar utazók útvonalait, felfedezéseit. A lap főszerkesztője, Sebes Tibor elsőként állt az ügy mellé. Lelkes híve volt a múzeum létesítésének, és a kezdetektől fogva riportjaival hatékonyan támogatta a munkát. A Magyar Nemzet kéthasábos írásban adott helyet Balázs Dénes Ne hagyjuk elkallódni a földrajz tudománytörténeti értékeit! című felhívásának. A cikk nyomán rengeteg felajánlás érkezett, megható levelek kíséretében. Egy-egy régi térkép, megsárgult földrajzkönyv, fénykép és iromány került a jövendő múzeum birtokába. Balázs Dénes megbízásából kerestem fel Cholnoky Jenő professzor feleségét, Vadas Jolánt, aki Budapesten, a Gyulai Pál utcai otthonában legnagyobb meglepetésemre és örömömre megmutatta a teljes Cholnoky-hagyatékot, mely több mint tízezer tételt jelentett. A magyar földrajztudomány vezéregyéniségének levelezése, fényképei, hajdani dolgozószobájának bútorzata csodával határos módon élte túl a második világháború pusztításait. A Cholnoky család tagjai minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül ajánlották fel e kincseket, a még nem létező múzeum céljaira. Cholnoky Tibor műegyetemi tanár, valamint az unokák, Cholnoky Péter és Tamás megtisztelő bizalmából juthattunk hozzá a páratlan akvarellfestmény-gyűjteményhez, melyet a földrajzprofesszor több évtizedes pályafutása során, terepen készített. A teherautónyi adományt Balázs Dénes az otthonában helyezte el, a mennyezetig felhalmozva az értékes relikviákat. Jogilag igen abszurd helyzet állt elő, hiszen egy nem létező intézmény nevében érté-