Dr. Kubassek János szerk.: A Kárpát-medence természeti értékei (Érd, 2004)
Dr. Gábris Gyula: Cholnoky Jenő, a földrajzprofesszor és a természetvédő
1. A Balaton vizének ingadozása igen sok, gondos észlelet alapján tisztázódott. Minden tó vizén tapasztalták, hogy vízszint nem marad nyugalomban, hanem úgy nevezett denivellációt szenved. Ez abban áll, hogy például a Balaton vize néha Kenésénél, a tó keleti végén megárad, ugyanakkor a tó nyugati végén, Keszthelyen leapad. Ezután megfordulhat a dolog, s Keszthelyen árad meg és Kenésén apad le. Észlelték ezt különösen a Genfi-tavon, meg a Boden-tón. De okát megmagyarázni nem tudták. Saját módszeremmel, grafikus úton kimutattam, hogy ennek a denivellációnak oka rendesen a szél, néha a légnyomás heves ingadozása. Különösen a viharos északi szél erősen leapasztja a vizet az északi parton és felduzzasztja a déli parton. A szélduzzasztás kétségtelenül kimutatható volt s ezzel eldöntöttük az a vitát, amelyet különösen német tudósok folytattak egymást közt. Mert a halászok, hajósok stb. nagyon jól ismerték a vihardagály (Sturmflut) tüneményét, de elméleti tudósok rettenetes matematikai levezetésekkel ki akarták mutatni, hogy lehetetlenség, hogy a szél a tenger vagy tó vizében duzzasztást hozzon létre. Ezek a szobában készült számítások ugyanis mindig tükörsima vízfelületre vonatkoztak. Ámde szél esetében a víz felülete nem sima, hanem hullámzó, ezt pedig a szél meg tudja támadni. Ma már - hála a Balatonnak - a kérdés fölött nem lehet vitatkozni 1 . (I. 5.) 2. A denivelláll tó felszíne a szél megszűntével lengő mozgással tér vissza egyensúlyi helyzetébe. Mintha a kádban, vagy lavórban meglódítjuk a vizet s az szabályos lengő mozgást végez, a kád egyik végén felduzzad, másik végén leapad. Ezt a szabályos ingadozást legelőször a Genfi-tón vették észre, itt a nép is ismeri és ,, seiche" (m. szés) néven nevezi. A mély tavon az ingadozás rövid ideig, egy-egy lengés 70 percig tart és sokszor napokon át folyton ismétlődik fokozatosan csökkenő kilengésekkel. A Balatonon két ilyen lengést sikerült biztosan kimutatni. Az egyik a Keszthelyi-öbölben jelentkező, keresztirányú lengés és 45 percig tart. A másik sokkal nagyszerűbb. Ez a tó egész hosszára kiterjed Kenése és Keszthely közt s egy-egy lengése 12 óra hosszat tart. Szántód és Tihany közt van a lengés csomópontja, ott a vízállás lengés közben nem változik. Német szakkönyvek szerint ez a leghosszabb időtartamú ingalengés, amit valaha ember a Földön mért. (I. 5.) 3. A tó vízállásai általában a siófoki mércén figyelhetők meg. Rendesen minden tavasszal megárad, és ősszel leapad a tó vize. A vízállás kétségtelenül a tóba jutó esővíz, patakvíz mennyisége szerint emelkedik s a párolgás szerint apad. A Sión lefolyó vízmennyiség a tanulmányok idejében olyan csekély volt, hogy ezt nem kellett figyelembe
