Dr. Kubassek János szerk.: A Kárpát-medence természeti értékei (Érd, 2004)

Dr. Rózsa Péter: Robert Townson (1762-1827) úttörő szerepe a Kárpát-medence tudományos feltárásában

O egymás fölött helyezkedik el Egyes helyeken nagyobb patakokhoz értünk. Az egyik nagy barlangnál kalauzom egy dombon vezetett át, melyet nagy kőblokkok építettek föl, melyek minden valószínűség szerint a mennyezetről hulltak le. Az egyik helyen egy kémény kürtőhöz hasonlatos lyukon kellett leereszkednem, majd egy olyan barlangba kerültem, ahol embervastagságú nagy sztalaktitok lógtak le a mennyezetről, s olyanokat is mutattak, ahol az oldalak díszítése olyan volt, mint a leggyönyörűbb gótikus kézműves munka. Néhol a sztalaktitok oly vastagok voltak, s oly sűrűségben fordultak elő, hogy félő volt elvesztjük egymást, ha csak néhány yardnyira elszakadunk egymástól. Itt saját súlyuk miatt leszakadt idős sztalaktitok feküdtek a földön, míg amott egy éppen születő embrió-sztalaktitot lehetett látni. A legérdekesebb barlang nyilvánvalóan fiatal volt. Az oldalak, s különösen a mennyezet, olyanok voltak, mintha csak nemrég váltak volna szél, s valószínűleg ez így is volt, mivel azt hiszem, hogy e barlangok többségét a kőzet beomlása hozta létre. Itt csak nagyon fehér és karcsú sztalaktitok fordultak elő. Miután négy-öt órát csavarogtam e félelmetes homályban, s egyik irányban elértük a barlang végét, úgy gondolta??!, hogy ideje kimennünk, s szóltam vezetőmnek, hogy forduljunk vissza, Már megtettünk egy darab utat visszafelé, legalábbis mi azt hittük, mikor azt láttuk, hogy nem tudunk tovább menni. Kalauzom azonban biztos volt benne, hogy jó irányban haladunk. Jómagam fölismerni véltem azokat a sziklákat, ahonnan épp az imént fordultunk vissza, s melyek megakadályozták azt, hogy tovább haladhassunk, ám vezetőm meg volt győződve arról, hogy a megfelelő úton megyünk. Szerencsénkre beírtam a nevem barlang alján lévő lágy agyagba, jelezve, hogy meddig jutottam el. Mikor vezetőm ezt meglátta, teljesen elképedt, ide-oda rohangált, s fogalma sem volt, hogy hol van, s mit tegyen. Kértem, hogy ne essen pánikba, hanem gondolja végig hideg fejjel, hogy hogyan szabadulhatunk ki e labirintusból. Mivel a lámpák helyett magunkkal hozott fáklyák mát majdnem elégtek, s mivel nem gondoltam arra, hogy közel lehet a vezető, akit fentebb hagytunk, mert, lévén a fáklyák az ő gondjaira voltak bízva, nem tudott leereszkedni a kürtőszerű lyukon, s az sem jutott eszembe, hogy a falubeliek tudnak barlangi kirándulásunkról, s biztosan minden lehetséges eszközzel segítségünkre sietnének, ha a szokásosnál hosszabb ideig nem térnénk vissza, igencsak aggódtam, s erre jó okom volt. Ha fáklyáink ellobbantak volna, sose találtuk volna meg a kivezető utat, vagy ha a vezetőnkkel történt volna valamilyen baleset, lehetett volna fáklyánk is, sem-