Dr. Kubassek János szerk.: A Kárpát-medence természeti értékei (Érd, 2004)

Dr. Rózsa Péter: Robert Townson (1762-1827) úttörő szerepe a Kárpát-medence tudományos feltárásában

mi reményünk nem lehetett volna arra, hogy innen kitalálunk. Fáklyáink már majdnem ellobbantak, mikor megláttuk az a nagji sztalaktitot, melyből, mivel oly föltűnően fehér volt, jövetben letörtem egy darabot. Visszaemlékeztem, hogy hogyan is álltam akkor, s ez egyszerre jó irányba fordított minket. Rövid gyaloglás után a másik vezető meghallott bennünket, tőle új fáklyákat kaptunk, s most már minden további nehézség nélkül folytattuk az utunkat hazafelé. Biztos vagyok benne, hogy oly igazi labirintus, mint amilyen e barlang egyes részein előfordul, kizárólag csak hasonló barlangokban található. Hatalmas átjárók mutatják a cul de facst, miközben utunk során valahol néhol az igen bonyolult barlangi képződmények között, másutt pedig alattuk vagy fölöttük haladtunk. Biztos vagyok abban, hogy legyen bár elég élelme és fáklyája, egy hónap sem lenne elég arra, hogy bárki is kitaláljon innen. A barlangban a talajon vezetőim nyomokat mutattak nekem, melyek szerintük kocsikeréktől származnak. Azt gondoltam, hogy rögtön kiderítem a tévedést azzal, hogy ha lemérem a két kerék állítólagos nyomának távolságát, az nem lesz mindenhol azonos. De én tévedtem, mert a két nyom párhuzamos volt. Nem tudom, hogy ez tényleg kocsinyom volt-e, mindenesetre csak barlang elején fordult elő. Ha a barlang szájánál alulról elhordták a Jöldet, nem tartom lehetetlennek, hogy emberi segítséggel valamilyen kocsi ilyen messzire bemenjen a barlangba. Közismert, hogy háborús időkben a gyengék és elesettek rejtekhelye volt, s jobb menedéket elképzelni sem lehetne. "

25 Másnap a közeli Szilice melletti Lednice nevű jégbarlangot látogatta meg (5. ábra). Itt is végzett hőmérsékletméréseket, hiszen Kassán azt az információt kapta, hogy e barlang télen ténylegesen melegebb mint nyáron. Ráadásul ezt az állítást, mint idézi, a neves Bél Mátyás is elfogadta. Tapasztalatairól így ír: „E barlang körülbelül száz yard széles, és százötven yard hosszú, északra néző bejárata húsz-harminc láb magas. Viszonylag meredek lejtésű, s hátsó harmadának alját vagyis fenekét jég borította, ám olyan vékonyan, hogy az alatta lévő kőzetet is látni lehetett. A bejáratnál sokkal alacsonyabb túlsó végénél a mennyezetről egy hatalmas jégcsap, vagyis inkább egy jégcsapokból álló tömeg lógott le, s a jobboldali szegletben, ahová, szemben a barlang egészével, nem csak a nap hatása, de a fénye sem ér el, hatalmas tömegű jég volt, Gyönyörű délután volt, mikor e természetes jégverembe látogattam, s a levegőt júliusi nap hevítette. Mihelyst a barlang szájához értem megcsapott a fagy lehelete, mely beljebb menve csak foko-