Dr. Kubassek János: Cholnoky Jenő természetábrázoló művészete (Érd, 2002)

Dr. Kubassek János: Cholnoky Jenő - a földrajztudós és a művész - Az Alföld-kutatás irányítója

Cholnoky részese lehetett az első olyan nemzetközi tudományos találkozónak, melyen beszámolót tarthatott a Balaton és az Alföld tudományos tanulmányozásának eredményeiről, mely munkák előrevetítették az alkalmazott regionális földrajz módszereit. A tudomány és a gyakorlati élet kapcsolata, egymásra utaltsága és egymásra hatása már plasztikusan megfogalmazódott a Magyar Földrajzi Társaság első elnöke, az első egyetemi tanszékalapító, HunfalvyJános írásaiban, de programadó igénnyel, oknyomozó módszerekkel, lehetséges következményeket elemző kíváncsisággal Lóczy Lajos és Cholnoky Jenő munkásságában kaphatott publicitást. Nem a tudomány elvont elefántcsonttornyába zárkózva kereste Cholnoky a geográfia igazságait, hanem az életben, a terepen, az emberek között dolgozva törekedett arra, hogy a földrajz híven szolgálhassa a szülőföld lakóinak gyarapodását, a gazdasági fejlődést. Az erdélyi katedráról ugyancsak a teljesítményei jutalmaként, a stockholmi tanulmányút részeként látogathatott el a távoli Spitzbergák növénytelen, kopár sziklabirodalmába, ahol a kőfolyásokat, a tundra fagyjelenségeit, szoliflukciós formákat, kőgaratokat figyelhetett meg. Az önzetlen mecénás nagybirtokos, Semsey Andor pénzügyi támogatásával megvalósított utazásról közölt beszámolója az első magyar geográfus szakavatott műve, mely a sarkkörön túli világ természetföldrajzi jelenségeit értelmezi. Cholnoky nagyon sok észrevételt tett Skandinávia és Magyarország életkörülményeinek különbségeiről, a Svédországban már akkor jól működő telefonokról, s megjegyzéseiből mindenütt érezhető a szülőföldje jobbítására törekvő ember őszinte aggodalma. rdemes megjegyezni, hogy nem az Alföldhöz jóval közelebb található Budapesty(J ről, hanem a távolabb fekvő Kolozsvárról ő irányította az Alföld kutatását, bár ez temérdek többletenergiáját emésztette fel. Szemléletmódja ma is hasznos lehet. így vélekedett 191 l-ben az Alföld hasznosításának egyik legbonyolultabb kérdéséről: „Idejét múlt az a gondolat, hogy talán valamelyik folyó vízével lehetne az egész Alföldet öntözni, vagy több folyó vízének felhasználásával. Úgy áll a kérdés ma, hog}' számtalan egyéb módját ismerjük az öntözésnek, s tanulmányaink éppen azt fogják kideríteni, hogy hol, milyen módon rendezzük be az öntözést. Egyik helyen taO 33 o> AZ ALFÖLD-KUTATÁS IRÁNYÍTÓJA