Balázs Dénes: Szigetről szigetre a Kis-Antillákon (Érd, 1994)

Dominica

négyzetkilométernyi területet, a kanadai természetvédelmi szervek támogatásával nemzeti parkká nyilvánítsanak.

Miként a Kis-Antillák emberi benépesülése déli irányból történt, a habokból kiemelkedő élettelen szigetekre is az első növények és állatok Dél-Amerika felől érkeztek. Míg azonban az ember csak pár ezer éve jelent meg, a szigetek flórájának és faunájának kialakulása évmilliókra nyúlik vissza. A növények terjedésének nem állta útját a tenger, magvaikat a szélviharok könnyen átsodorták szigetről szigetre. A nagy testű állatok azonban a kontinensen rekedtek, csak azok a kisebb emlősök kelhettek át, amelyeknek a természet szárnyat adott. Ilyenek a denevérek. Egyik fajuk már olyan régen bevándorolhatott Dominicára, hogy dél-amerikai rokonaitól eltérő bennszülött „dominicai denevérré” alakult. (Az egyes növény- és állatfajok tudományos nevét könyvünk függeléke tartalmazza.)

Ma már nem csak a denevérek alkotják Dominica erdőségeinek emlősfaunáját. Az őserdőt járva - ha szerencsénk van - találkozhatunk agutival, egy nagy testű rágcsáló állattal. A nyúlhoz hasonlít, de fülei picinyek, szemei viszont aránytalanul nagyok. Kisebb az esély, hogy megismerkedjünk az erszényes patkányfélék, vagy másképpen amerikai oposszumok itteni alfajával, a manikuval, mert éjjel gyűjtögeti élelmét, nappal a kuckójában alszik. Mindkét faj emberi közvetítéssel jutott el évszázadokkal ezelőtt Dominicára és a Kis-Antillák más szigeteire.

Természetesen jóval több azoknak az állatfajoknak a száma, amelyek életeleme a víz, és a tenger sem ellenségük. A hüllők közül legismertebb a helybeliek által „kutyafejnek” nevezett, kétméteresre megnövő óriáskígyó, a boa. Szerencsére mérges kígyók nincsenek. A gyík formájú leguánfélék közül legdaliásabb a közel egyméteres iguana, húsa nagyon ízletes, ezért vadásszák, így mind kevesebb van belőle. Dominicán él egy óriási békafaj, melyet a helybeliek „hegyi csirkének” neveznek. Megnő 15-20 centire, fontos élelme az

88