Balázs Dénes: Szigetről szigetre a Kis-Antillákon (Érd, 1994)
Dominica
őslakóknak és kedvenc csemegéje a szigetre látogató ínyenc turistáknak. Szinte magától értetődik, hogy viszonylag gazdag Dominica madárfaunája, mintegy 140 faj fészkel a szigeten. A régen idetelepedett, dél-amerikai rokonságú őserdei madaraknak több helyi változata alakult ki, mint például a sisserou (magyarosan: szisszeru, a vörös, zöld és kék tollú amazonpapagáj dominicai leszármazottja), valamint a nála kisebb vörösnyakú amazonpapagáj, a jacquet. Több parányi kolibrifaj a virágok nektárjával táplálkozik. Amikor mindezekről olvastam, vágyakozva sóhajtottam fel: hej, de jó lenne néhány hetet e csodás trópusi őserdővilágban tölteni! De hát a vágyak ritkán találkoznak a lehetőségekkel... Mindenekelőtt a fővárosba, Roseau-ba kell eljutnom! Ugyanis csak ott kaphatok engedélyt a nemzeti park meglátogatására. Roseau a sziget túlsó oldalán fekszik, s amint házigazdámtól értesültem, az utat eltorlaszolták a hegyomlások, így leállt a buszközlekedés. Ajánlott azonban más módot:- Az útépítés egyik vezetője holnap családjával Roseauba utazik egy délebbi kerülő úton, mely még járható. Beszéljen vele, hátha szorít helyet a kocsiján. Felkutattam emberemet, aki megígérte, hogy elvisz a fővárosba. Okulva a karib sofőrrel támadt vitából, előre megkérdeztem, hogy mennyit kell fizetnem.- A busz hét karib dollárjába kerülne - felelte. - Én csak hatot kérek benzinköltségre. Ez becsületes, tiszta beszéd! Korán reggel indultunk. A keleti parton délnek tartva, áthaladtunk a karibok rezervációján, majd Castre Bruce után nekivágtunk a hegyvidéknek. Fűrészt és lapátot hoztunk magunkkal az esetleges útakadályok elhárítására. Nagy örömömre, utunk a nemzeti park északi részét keresztezte, de bánatomra - esett az eső, a park nevét adó három csúcsú hegyből (Morne Trois Pitons, 1367 méter) mit sem láttam. 89
