Balázs Dénes: Szigetről szigetre a Kis-Antillákon (Érd, 1994)
Dominica
- Miszié! Ásté kadó! - kiáltották felém. Hamarosan rájöttem, hogy patois nyelven beszélnek, azaz kreol-franciául. A „miszié” a francia „monsieur” (úr) elferdítéséből ered, az „ásté kadó” pedig az „achetez cadeau” (vegyen ajándékot) megfelelője. (Erről a sajátos antillai nyelvről később még bővebben szólok.) Az alkalmi árusok hoppon maradtak, mivel az én hátizsákos utazásom nem tette lehetővé, hogy terjedelmes emléktárgyakat vásároljak. Az asszonyok végül is számomra érthetetlen megjegyzésekkel visszavonultak. Csupán egy füzér banánt vettem meg ebédre, majd az újra eleredt esőben visszaindultam. Alig hagytam el Salibia házait, mögöttem feltűnt az útjavítók kőszállító autója és megállt mellettem. A karib külsejű sofőr felajánlotta, hogy szívesen elvisz Marigotba. Az ismételt barátságos hívásra felkapaszkodtam melléje a vezetőfülkébe. Vendégházam közelében kértem, hogy álljon meg. Megköszöntem a kedvességét, mire a sofőr így válaszolt:- Tíz dollár, uram! Tíz amerikai dollár! Van üzleti érzékük a kariboknak! Megdühödtem, amiért nem mondta mindjárt az elején. Alkudozni kezdtem, végül a kezébe nyomtam egy karib ötdollárost és faképnél hagytam. Hurrikántépte föld The Nature Island. A természet szigete. így hirdetik a színes prospektusok Dominicát- szembeállítva a melasz-illatú „cukorszigetekkel”. A szigetnek nincsenek aranyfövenyű fürdőpartjai, fényűző szállodái és éjjeli szórakozóhelyei; amit adni tud, az a forró övi természet háborítatlanul megőrzött szűziessége. A sziget belső hegyvidékét — az ország területének háromnegyedét - ma is elsődleges trópusi esőerdő borítja. Benne olyan állat- és növényfajok élnek, amelyek sehol máshol nem találhatók meg, vagy már kipusztultak. Ez indokolta, hogy a sziget déli részének belsejét, mintegy 65 87
