Balázs Dénes: Szigetről szigetre a Kis-Antillákon (Érd, 1994)

Barbados

Worthingben, valamivel túl a félúton fekszik. Egy repülőtéri takarító asszony készségesen elmagyarázta, hol találom meg a legközelebbi megállót, mintegy háromszáz méterre a repülőtéri kijárattól.

A keresett szállásom egy hajdani angol ültetvényes család udvarházában létesült. Egyemeletes, mindkét szintjén árkádos, szellős faépület, úgynevezett great house (nagy ház). A tulajdonost nem találtam otthon, csak feleségét, Phillis Pilgrim asszonyt, aki épp akkor jött haza az iskolából, ahol tanít. Látva, hogy kinőttem az ifjúkorból, szabadkozva fogadott:- Sajnos, a kis szobáink mind foglaltak, a közös háló is túl zsúfolt már...- Sebaj, én sátrazni szeretnék - jegyeztem meg.- Annak semmi akadálya. Nagy a kertünk! A sátorhely reggelivel együtt tíz barbadosi dollárba kerül.

Hatalmas kenyérfa árnyékában telepedtem le. Figyelmesen kémleltem az ágakat: a zsemlényi kemény rücskös gyümölcsök még csak érlelődtek, nem veszélyeztettek fejbe veréssel.

A legangolabb sziget

A két ibériai nemzet fiai, a portugálok és spanyolok máig is vitatkoznak azon, hogy melyiküket illeti meg Barbados felfedezésének dicsősége. Annyi bizonyos, hogy Kolumbusz nem járt rajta, mert a sziget egyszer sem esett az útvonalába. A spanyolok azt állítják, hogy az 1510-es években ők már tudtak a sziget létezéséről, amelyen még mezítelen indiánok éltek. A Vatikáni Levéltárban őriznek egy 1511-ben keltezett spanyol kiváltságlevelet, és abban először szerepel a sziget neve: La Isla de los Barbudos, a szakállasok szigete. Az elnevezés nem emberre vonatkozott, hiszen az indiánoknak nincs szakálluk, a hajósok valószínűleg fikuszfákat láttak a partokon, amelyeknek léggyökerei szakánként ereszkednek alá az ágakról. Kérdés, hogy ez az irat valóban a mai Barbadosra vonatkozott-e.

14