Balázs Dénes: Szigetről szigetre a Kis-Antillákon (Érd, 1994)
Trinidad és Tobago
Csak a mellkasomat érte nyomás, más sérülésem nem történt. Az elöl ülők is megúszták zúzódásokkal és a széttört ablak szilánkjaitól származó kisebb vérző sebekkel. A baleset miatt leállt a forgalom. Sikerült kimásznom a kocsiból. A megtorpant járművek közt felfedeztem egy fővárosba tartó autóbuszt és feldulakodtam rá. Az utolsó pillanatban elértem az indulni készülő komphajót. Hangzatos nevet adtak neki:77ie Bird of Paradise. Paradicsommadár! Talán azért kapta ezt a nevet, mert Tobago egyik nevezetessége a paradicsommadarak rezervátuma. De hogyan kerültek ide ezek az állatok, hiszen egyedüli hazájuk a távoli Uj-Guinea? A század elején ott a vadászat következtében a kipusztulás fenyegette őket, ezért az angolok vagy ötven példányt áttelepítettek Tobago egyik lakatlan partmenti szigetére, ahol aztán szigorú ellenőrzés mellett szépen meghonosodtak, elszaporodtak. Az erős ellenszél miatt több órás késéssel, reggel nyolckor érkeztünk meg Tobago székhelyére és fő kikötőjébe, Scarborough-ba. Port of Spain szörnyű zsivaja és bűze után úgy éreztem, mintha egy trópusi üdülőhelyre csöppentem volna. Hja, Scarborough-nak mindössze 2000 lakója van, szemben Port of Spain 300 000-ével. De az egész sziget lakossága sem több 40 000-nél. Itt nincsenek füstokádó gyárak, csak kakaó- és kókuszligetek, a sziget északi hegyes része pedig erdőrezervátum. A városlakók többsége indiai származású. Híven őrzik ősi kultúrájukat, szokásaikat, nemzeti viseletűket. A városkában alig jár autó, az úttesten színes egyenruhás kislányok és kisfiúk igyekeztek az iskolába. Igazi békebeli hangulat! Pedig Tobago történeti múltja a többi szigeténél is fordulatosabb. Rekordot ért el a politikai hatalomváltásban: 31- szer cserélt gazdát az angolok, franciák, dánok, hollandok közt, és számtalanszor tengeri kalózok kerítették hatalmukba. A változatos múlt emlékeit őrzik a város körüli dombokon látható erődök maradványai, az elszórtan heverő súlyos ágyúcsövek. 144
