Balázs Dénes: Szigetről szigetre a Kis-Antillákon (Érd, 1994)
Trinidad és Tobago
Nem hoztam magammal ennivalót, s már alaposan megéheztem. Az egyik utcasarkon felfedeztem, hogy egy termetes indiai asszony egy letakart nagy kosárból valamit árul.- Chicken roti! - felelte kérdésemre. Közkedvelt indiai étel: vékony kovásztalan lepénybe (roti) apróra vágott csirkehúst (chicken) göngyöltek főtt krumplidarabkákkal, és jól megízesítették erős indiai fűszerkeverékkel, curryval. Annyira ízlett, hogy háromszor is kértem belőle, utána pedig felhajtottam egy bögre forró melaszos kávét. Csak egy napot szántam Scarborough és környéke megismerésére. Ennyi elég a turistakalauz számára szükséges anyagok összegyűjtéséhez és a „kötelező” fényképek elkészítéséhez. Este újra hajóra szálltam és visszaindultam Port of Spainbe. Utazásom nem volt zavartalan. Turistaosztályra váltottam jegyet és elhelyezkedtem az egyik padlóhoz csavarozott karosszékben. A tágas helyiségben én voltam az egyetlen külföldi utas. Szundikálni kezdtem, amikor két mezítlábas fekete fiatalember telepedett le mellém a padlóra. Potyautasok lehettek, egymás közt patois nyelven beszéltek. Az egyikük váratlanul hozzám fordult:- Mister, szeretnénk cipőt venni. Adjon rá pénzt! Csak húsz dollár kellene! Bizonygattam, hogy kiszámított pénzzel keltem át Tobagóra, s már nincs egy centem sem. Nem hitték el, újra és újra kéregettek. Miattuk az egész éjszakát ébren kellett töltenem, nehogy közben megszabadítsanak fényképezőgépes táskámtól, bár azt jó erősen a testemre szíjaztam. Viszonylag hamar, még virradat előtt megérkeztünk Port of Spainbe, mivel most hátulról kaptuk a passzátszelet. Kivilágosodásig a hajón maradtam, a kikötőnegyed utcái sötétben nem éppen biztonságosak. Útban szállásom felé, a városban megtekintettem néhány nevezetes épületet, templomot, melynek leírása nem maradhat ki az útikalauzomból. Bekukkantottam a légitársasághoz is, és helyet foglaltattam 145
