Balázs Dénes: Szigetről szigetre a Kis-Antillákon (Érd, 1994)
Barbados
- Oké, maga biztosan jobban tudja. És hol fog lakni, melyik szállodában? A véletlenül talált sárga cédula alapján határozottan közöltem:- A Worthingben levő Youth Hostelben.- Rendben! Két hétig tartózkodhat országunkban. Miután megkaptam csomagjaimat, egy tömött hátizsákot és az összespárgázott bőröndömet, átvándoroltam a vámosok vizsgálati termébe. A falon mindjárt egy nagybetűs felirat ötlött a szemembe: NO MEAT AND MEAT PRODUCT ALLOWED! Hús és húskészítmény behozatala tilos! Hátizsákomra pillantottam, melynek alján egy megkezdett rúd szalámi lapult. Jóságos ég! A batyu oldalán hatalmas friss zsírfolt éktelenkedett. Amikor a gépből kirakták az útipoggyászt, a szállító kocsi vagy negyedóráig a tűző napon vesztegelt. Hiába hoztam magammal jó keményre szárított szalámit, bizony nem bírta ki ezt a minőségi próbát, és kiolvadt a zsírja. Igyekeztem úgy forgatni csomagomat, hogy a vámosok szemét elkerülje az árulkodó jel. Szerencsére a turistákat Barbadoson is különös udvariassággal fogadják, nem néznek bele holmijukba, így megúsztam a bajt. Amint kiléptem a vámosok zárt terméből, taxisok hada rontott rám. Hárman is megragadták a bőröndömet, többen a hátizsákomat próbálták megkaparintani.- Uraim! Hagyjanak békén! Vár a barátom kocsival! - füllentettem, hogy megmeneküljek pénzéhes támadóimtól. Gyorsan átvágtam a várócsarnokba, majd a pénzváltókhoz igyekeztem. Árfolyamaikat ügyesen egyeztették, mindegyik bank egy amerikai dollárért 1,98 barbadosi dollárt ajánlott. Repülőtéren sohasem szabad sok pénzt átváltani, én is csak tíz amerikai dollárt áldoztam fel. Az ifjúsági ház gyakorlatias sárga cédulája azt is elárulta, hogy a taxisok állítása ellenére létezik repülőtéri busz, a 12- es jelzésű, mely 45 centért bevisz egészen a fővárosba, a 15 kilométerre fekvő Bridgetownba. Leendő szálláshelyem 13
