Balázs Dénes: Galápagos, az elefántlábúak szigetei (Érd, 1994)

Látogatóban az oroszlánfókáknál

félmázsás kamasz mellé álltam, és finoman szólítgattam; szíveskedjék felébredni, mert le szeretném fényképezni. '0 csak alszik, alszik tovább, mint a bunda. Toppantok a lábammal a földön, majd cipőm orrával bökdösni kezdem. Semmi eredmény, őkelme hangosan horkol tovább, mint valami részeg fickó az árokparton.

Mit tehettem, jól oldalba rúgtam. Nagyot szusszantott, majd felnyitotta, rám meresztette kidülledt, fura nagy szemeit. Újabb másodpercek teltek el, míg „kapcsolt”.- Övüüü! - vonított fel ijedten, hemperedett egyet, majd bukdácsolva, eszeveszetten menekült a víz felé.

... Az eddig elmondottak is sejtetik, hogy az oroszlánfókáknál éppúgy a poligámia uralkodik, mint a tengeri gyíkoknál. A hímnek szinte minden percét leköti a hárem megtartásáért folyó harc. Fókáéknál a part mente talán még inkább parcellázva van, mint a tengeri gyíkoknál. Hiszen a fókák igényesebbek, a függőleges sziklákon nem tudnak felkapaszkodni, mint a gyíkok, így számukra csak a lapos partszakaszok jöhetnek számításba. Azonkívül a fókáknál valódi családi élet, az utódok nevelése folyik, ami szintén állandó, erre alkalmas parti „telektulajdont” igényel.

Egyes biológusok véleménye szerint a hím fókák hangoskodása a portájuk előtti vízben nemcsak arra szolgál, hogy eleve megfélemlítse a „háremhölgyeire” szemet vetett idegen hímeket, hanem hogy dübörgő hangjukkal elriasszák a cápákat, és így óvják az önmaguk megvédésére még képtelen kicsinyeiket.

Megfigyeléseim szerint egy-egy hímhez 8-15 nőstény tartozik. Az általuk elfoglalt partszakasz hossza igen változó, függ a természeti adottságoktól és attól is, hogy milyen mértékben szaporodtak el az állatok.

Egy-egy hím körlete általában tizenöt-huszonöt méter, a természetes határt a porták között rendszerint valami kiugró sziklaél vagy nagyobb kövek képezik. A hímek egész nap e két határ között úszkálnak, le és fel, s csak nagyon ritkán jönnek ki ők is a partra.

97