Balázs Dénes: Galápagos, az elefántlábúak szigetei (Érd, 1994)

Darwin és az elefántlábúak

ról, pontosan ugyanazon kőzetből állnak, teljesen azonos az éghajlatuk, közel egyenlő magasságúak - eltérő állatvilágot mutassanak fel”. Később azonban maga is megbizonyosodott róla, hogy a különbségek valóban fennállnak, és ez ismét fontos érvet jelentett számára a fajok keletkezéséről alkotott elméletének alátámasztására.

A különböző szigeteken élő teknősök alaktani eltéréseit pontosan csak a századforduló táján vizsgálták meg, és a Testudo elephantopust számos fajra bontották fel. Az állattanban a „faj” és az „alfaj” elhatárolása körül sok vita folyt, és többek között ennek az eredménye lett, hogy ma a galápagosi elefántteknősöket egyetlen fajnak tekintik, amelynek tizenöt alfaját különböztetik meg. A faj ma érvényes tudományos neve: Geochelone elephantopus.

Az alfajok egymástól elsősorban hátpáncéljuk eltérő alakjában különböznek. Ezek alapján a Kaliforniai Tudományos Akadémia kutatói három csoportba sorolták a teknősöket: nyerges, átmeneti és kupolás páncélú elefántteknősök. Csupán Santa Fe-sziget hajdani lakóját nem tudták beosztani, ugyanis az ottani alfaj már nagyon régen kihalt, és hátpáncéljának is csak töredékeit találták meg. (Az egyes alfajok tudományos neveit, elterjedésüket könyvünk névmutatója tartalmazza.)

A galápagosi elefántlábúak drámája az emberi üldöztetéssel, mészárlással nem ért véget. A megmaradt szerencsétlen állatokra újabb veszedelem zúdult.

43