Balázs Dénes: Galápagos, az elefántlábúak szigetei (Érd, 1994)
Kecskék és patkányok
Kecskék és patkányok Darwin látogatása idején az elefántteknősök tekervényes csapásai szőtték át a szigetek bozótját. Százezernyi páncélos rótta rajtuk mindennapi sétáját időtlen idők óta. A nagy biológus először San Cristóbal-szigeten találkozott az elefántteknősök hadával. „Érdekes látvány volt - írta naplójában amikor a források közelében megpillantottuk ezeket az óriási teremtményeket; egy csapat kinyújtott nyakkal, buzgón ballagott előre, a másik, amely már teleitta magát, visszatérőben volt.” Darwin látogatása óta nagyot változott a világ San Cristóbalon. Napjainkban hiába keresnénk már a kitaposott csapásokat és a rajtuk baktató teknőscsapatokat. Az ötvenes években a szigetet bebarangoló biológusok is mindössze négy - hím állatra leltek. A szigeten valaha oly nagy számban élt alfajt a tudósok a kihaló állatok listájára sorolták. Az újabb expedíciók, amelyek csaknem az egész szigetet tűvé tették, szerencsés fordulathoz vezettek. Az egyik legeldugottabb, az ember számára szinte hozzáférhetetlen bozótosban nagyobb csapat teknősre találtak. Ezek az állatok jó rejtekhelyüknek köszönhették, hogy megmenekültek a kíméletlen emberi pusztítás elől. A kutatók összesen 153 állatot vettek „leltárba” ebből a kihalás szélére sodródott alfajból... A kutatóállomás könyvtárában búvárkodva megtudtam, hogy az elefántteknősök eredetileg tizenegy szigeten éltek. Jelenleg élő állatok csak hat szigeten (Santa Cruz, Isabela, San Salvador, Pinzón, San Cristóbal és Espanola) találhatók, öt alfaj kihalt. Az utóbbiak közül Santa Fe-sziget teknőseit még a XVIII. század utolsó évtizedeiben irthatták ki, Santa 44
