Balázs Dénes: Galápagos, az elefántlábúak szigetei (Érd, 1994)
A tüzes hegyes szigete
A tüzes hegyek szigete A tulajdonos után illő, hogy bemutassam hajóját is, a jobb sorsra már nem érdemes Donvalét. Valamikor, nagyonnagyon régen, ügyes ácsok illesztgették össze bordáit ismeretlen partokon. Időközben egy-egy gerenda kirohadt a sorból, ezeket újakkal cserélték ki. Ezernyi faszeg, több mázsányi szurok és a fába ivódott tömény trágyaillat tartja össze, óvja a széthullástól ezt a művészi dongaegyveleget. Kapitányunk Campuzano Nelson névre hallgat; mogorva tengeri medve, a pálinkát nem veti meg. Az utóbbinak pedig a szakácsunk, Izidro Gantano a raktárnoka, úgyis mondhatnók, a főzőcskélés számára csak mellékes, főfoglalkozása a pálinkacsempészés. A kapitány helyettese a hajógépész, a nevét elfelejtettem feljegyzem. Viszont megőrizte jegyzetfüzetem a rádiósunk hosszú nevét: Miguel Eduardo López Barriga. Húsz év körüli fiatalember, most végezte el a morzézás iskoláját, és ez az első útja a tengeren. Igaz, a rádió is új szerzemény a bárkán, elindulásunk előtt vette senor Washington valamelyik guayaquili ócskásnál. Szegény Miguel! Egész úton azon fáradozik, hogy megszólaltassa a néma készüléket, de az eddig csak egyetlenegyszer sikerült. A hajósegyüttest végezetül négy mesztic fiú egészíti ki, éhbérért ők intézik a rakodást, vagy ha szebben hangzik, ők a matrózaink. A fedélzet fölé emelkedő építmény négy kis kabint rejt magába. Az egyik oldalon, a tulajdonos „lakosztálya” mellett van a rádiós fülke, ez Miguel otthona. A másik oldalon az elülső kabinban a kapitány és a gépész lakozik, a második - négy priccsel - turisták számára kiadó. A „turistakabint” 116
