Balázs Dénes: Galápagos, az elefántlábúak szigetei (Érd, 1994)

A tüzes hegyes szigete

négy fiatal világcsavargó, három német és egy japán vette bérbe. Ide nyomtak be engem - ötödiknek... A két alsó prices között a padlón éppen egy testméretű szabad hely volt.

...Puerto Villamil felé közeledve, Isabela-sziget ugyanolyan szürke egyhangúságot árul el, mint a Santa Cruz-i partok. A lávamezők itt talán még lankásabban emelkednek, ritkásabb a kaktuszliget is, mint odaát. A messzeségben minden összefolyik, a horizont belemosódik a bazaltmezők kietlenségébe.

Dél felől a kis Tortuga-sziget jelent újdonságot. Fiatal vulkanikus salakkúp, meredek oldalain még nem jutott talajhoz a növényzet, mély eróziós völgyelések barázdálják lejtőit. Térképem tanúsága szerint a tengernek dél felől szabad bejárása van a kráter közepébe. Ez a patkó alakú krátertípus nagyon jellemző Galápagos vulkanikus salakhalmaira. A déli, délkeleti kráteroldalakon az uralkodó délies széljárás miatt intenzívebb a lepusztulás, de hozzájárult a „patkó” kialakulásához az is, hogy a magasba fellövellt, könnyebb vulkanikus anyagokat (hamut és port) az állandó és erős légmozgás elsősorban az északi, északnyugati lejtőkön telepítette le.

Isabela-sziget alakja hatalmas J betűhöz hasonlít. A sziget hossza fejétől a talpáig 140 kilométer, átmérője 25-40 kilométer. A Galápagos-szigetek szárazulatának több mint fele - 4275 négyzetkilométer - itt összpontosul. Felszínén öt és fél vulkánóriás terpeszkedik. A „fél” abból adódik, hogy a J betű felső kezdőpontján a 610 méter magas Ecuadorvulkánt egy szerkezeti törés kettészelte, és nyugati fele a tengerbe süllyedt.

Az isabelai vulkánosság a többi galápagosi nagy szigethez hasonló, szélesen elterülő, enyhe lejtőjű kúpokat hozott létre. Az ilyen típust a vulkanológusok pajzsvulkánnak nevezik, hígan folyó bazaltlávából képződik. Míg a keletebbre eső vulkánok kráterei már jórésit lepusztultak, az erózió összedarabolta peremeiket, addig a fiatalosabb isabelaiakat

117