Balázs Dénes: Galápagos, az elefántlábúak szigetei (Érd, 1994)
A hideg paplan átka
A hideg paplan átka Kisebb-nagyobb megszakításokkal, idestova három hete élek Santa Cruz-szigeten, de eddig egyetlen alkalommal sem sikerült meglesnem, mit takargatnak a szürke fellegek a sziget közepén. Még a legtitkolódzóbb hegy is időnkét leveti fátylát, s a hajnali pírban - ha szégyenlősen is - valamit sejtet önmagából. Santa Cruz hegyei azonban szemérmesebbek egy zárdában nevelkedett szűznél. Nincs más választás, ha meg akarom ismerni a szűzi hegy titkát, be kell törnöm a lombkoronába csimpaszkodó ködpaplan alá! ...A parti reggel ma sem különb a többinél. Tarajosán fehérlő hullámok szántják a sötét víztükröt, és az Academiaöböl tengerbe hajló partjain szökőkútként fröccsennek szét. Míg Afrika szavannáin a felkelő nap csodás rőt fényt hint a tájra, Galápagos száraz partjain a vízporos levegő kiöli sugaraiból a színeket. A bokrok és kaktuszfák szürke melankóliába vesznek. Puerto Ayora házait elhagyva, a környezet természetes flórája még ugyanolyan, mint a parton. A szárazságtűrő ligetes növénytársulások vezérelemei a kaktuszok. Három kaktuszfaj uralja a lávamezőt. Az egyik több karú óriási gyertyatartóhoz hasonlít, úgy is nevezik: kandeláberkaktusz. Nem ritka közöttük a hat-nyolc méteres példány. Magasságban nem marad el mellette a másik jellegzetes galápagosi kaktusz, az Opuntia sem. Ez azonban nem oszlopos formájú, hanem derék vastagságú, sima törzsével és szétágazó koronájával szinte lombos fához hasonlít. A „leveleket” azonban tüskés zöld korongok alkotják, amelyeken hol 108
