Balázs Dénes: Galápagos, az elefántlábúak szigetei (Érd, 1994)
Pintyek és pingvinek
madarak legnagyobbika: kiterjesztett szárnyuk eléri a két és fél métert. Áprilisban érkeznek, fészket raknak, kiköltik és felnevelik fiókáikat, majd velük együtt távoznak decemberben Peru vagy Chile partjaira. Az ornitológusoknak és természetesen az Akira-féle állatfotográfusoknak igazi kedvencei a galápagosi pingvinek és kormoránok. A pingvinek érdekessége, hogy ezek a hideg égövi madarak itt a trópusi szigeteken élnek, míg a kormoránok egzotikuma: nem tudnak repülni. Annak azonban, aki „trópusi” pingvint vagy röpképtelen kormoránt akar látni vagy fényképezni, különösen messze kell utaznia. Ezek a madarak ugyanis csak a szigetraj legnyugatibb tagján, Fernandinán találhatók. A galápagosi pingvin nemének legészakabbra elvetődött és egyben legkisebb faja. Magassága nem éri el a fél métert, testsúlya pedig a két és fél kilót. Ez megfelel a Bergmannféle biológiai szabálynak, miszerint a sarkvidéki állatok, a trópusok felé elterjedve, vesztenek súlyukból. Ezzel már el is árultam származási helyüket: a galápagosi pingvinek ősei valahonnan délről, a Magellán-szoros és a Tűzföld vidékéről származnak. Bizonyára a Humboldt-áramlás segítségével utaztak északra és jutottak el a Galápagosszigetekre, ahol önálló fajjá fejlődtek. Számuk nagyon kevés, de Vries kétezerötszázra becsülte összességüket. Nagyobb részük Fernandina-sziget partjain él 50-100-as csoportokban, de néhány kolóniájuk az átelleni Isabela-szigeten is fellelhető. A partok közelében, a lávarögök közötti üregekben készítik el fészküket, nevelgetik utódaikat. A galápagosi röpképtelen kormorán iskolapéldája annak, hogyan alakul át, változik meg a kedvező természeti feltételek hatására az élőlény. Nem tudhatjuk, honnan, merről érkezhettek elődei sok-sok ezer évvel ezelőtt a szigetekre, hiszen a kormoránok a világ összes tengerein megtalálhatók. Annyi bizonyos, hogy itt kitűnően érezték magukat; a Humboldt-áramlás korlátlan mennyiségben szállította a falánk 105
