Balázs Dénes: A Húsvét-sziget fogságában (Érd, 1993)

Az árulkodó hímpor

Felkapaszkodtam a vulkán peremére. Az itteni kilátás nem oly lenyűgöző, mint a Rano Kau kalderáé. De van más, ami érdekessé teszi a belsejét. Az ősi kőfaragók ide is beköltöztek, mert kitűnő nyersanyagra leltek. A lejtőn ma is több mint ötven alkotásuk látható, részben befejezve, részben félkész állapotban. Vajon hogy hozták ki a kráter mélyéről a súlyos szobrokat? A leleményes őslakók ezt is megoldották: a kráter legalacsonyabb részébe nyiladékot vágtak!

Alattam a mélyben a krátertó vize csillogott. Leereszkedtem hozzá, hogy lemossam magamról az út porát. Nem juthattam el a nyílt vízhez, mert a tavat körös-körül mocsaras, ingoványos nádrengeteg övezi.

Totoranád! Heyerdahl érvrendszerében ez a nádfaj (Scirpus riparius) az egyik fő bizonyíték arra, hogy a Húsvétszigetet kelet felől jött emberek népesítették be. A totoranád ugyanis Dél-Amerikában, a Titicaca-tó vidékén őshonos. Az ott élő indiánok számára igen hasznos növény; szárából készítik csónakjaikat, leveleivel pedig kunyhóikat fedik. Hogyan jutott át ez az édesvízi növény az Andok 4000 méter magasan fekvő tavából a Rano Raraku kráterébe? Heyerdahl magabiztosan válaszolt rá: a Kon-Tiki tutajosai vagy más, Dél-Amerikából érkezett indiánok hozták magukkal. Ugyanígy „emberhozta” növénynek tekinti Heyerdahl a totoranáddal együtt élő másik vízinövényt, a keserűfűfélékhez tartozó Polygonum acuminatumot, a dél-amerikai indiánok fontos gyógynövényét.

Nos, én tamáskodom. A Kon-Tiki tutajosai miért éppen totoranádat hoztak magukkal, és nem más, sokkal fontosabb élelemnövényt, például kukoricát? De úgy is kérdezhetném: oly sok növény magja átkerült Dél-Amerikából a Húsvétszigetre természetes úton, miért csak emberi közvetítéssel jöhetett ide a totoranád és élettársa?

Bizonyíték hiányában a totora-talányt sem lehet megfejteni, ám a Rano Raraku krátertavának mélye annál több titkot árul el. Akinek először sikerült szólásra bírnia: egy angol geográfus, John R. Flenley volt.

94