Balázs Dénes: A Húsvét-sziget fogságában (Érd, 1993)

Az árulkodó hímpor

Flenley arra kereste a választ, hogy milyen lehetett a sziget növénytakarója az ember megjelenése előtt. Ehhez a kutatáshoz egy új tudomány, a palinológia (pollenelemzéstan) nyújtott segítséget. A növények virágpora, régiesen hímpora (pollené) tavakba, mocsarakba hullva kedvező körülmények között évezredekig konzerválódhat. Ha sikerül az üledékből ezeket a parányi pollenszemeket kigyűjteni, gondos vizsgálattal megállapítható, hogy milyen növényfajtól származnak.

A Rano Raraku krátertava kitűnő „pollenkonzerváló” helynek bizonyult, a szél által szállított és vízbe hullott virágpor a tófenék üledékrétegeiben hermetikusan megőrződött. Flenley 1977-ben speciális fúróeszközzel 12 méter mélységig behatolt a tófenék iszapjába és mintákat vett. Először a lerakódások abszolút korát határozták meg radiokarbon módszerrel; a legalsó üledékréteg több mint 35 000 évesnek bizonyult.

A laboratóriumi vizsgálatok igazolták, amit korábban csak feltételeztek: a Húsvét-szigetet hajdan erdős növényzet borította. Különösen a toromiro-fa pollenjei kerültek elő nagy mennyiségben. A toromiro rendszertanilag a hüvelyesek családjába, ezen belül a pillangós virágúak közé tartozik, levelei az akácfáéhoz hasonlítanak. Kedvező élőhelyen 8-10 méter magasra nő, törzsének átmérője elérheti az 50 centimétert. Nemzetségének (Sophora) tagjai csaknem minden óceániai szigeten előfordulnak. A toromiro legközelebbi rokona, a Sophora mycrophilla Chilében él. Valószínűleg ennek a fajnak a magjai sodródtak át a tengeráramlás segítségével a Húsvét-szigetre, ahol a növény hosszú fejlődés eredményeképpen a chileitől eltérő endemikus fajjá alakult (Sophora toromiro). Sajnos az utóbbi évtizedekben a toromiro teljesen kiveszett a Húsvét-szigetről. Utolsó csenevész példányát Heyerdahl találta meg a Rano Kau-kalderában 1955-ben, és sikerült róla magvakat szednie. Ezeket a göteborgi botanikus kertben elvetették, és a magvakból néhány fácskát felnevel-95