Balázs Dénes: A Húsvét-sziget fogságában (Érd, 1993)

Az árulkodó hímpor

Az árulkodó hímpor

A szokatlan zajra kimásztam sátramból. Holdvilágos éjszaka volt, jól áttekinthettem a partot. Alig kőhajításnyira tőlem a fekete bazaltszirtek tetején valami hosszú fehér tárgy hevert, melyet az este még nem láttam ott. Rávilágítottam a zseblámpámmal: simára csiszolt farönk. A geográfusok szerint uszadékfa, melyet egy erős hullám vetett ki a szirtek tetejére.

Reggel lefényképeztem az éjszakai háborítómat. Fontos bizonyíték ez a felvétel arra, hogy a szigetlakok az óceán ajándékaként is hozzájuthattak „moai-mozgató” fához. Hiszen a tengeráramlás és a szél régen is sodort át Dél-Amerika partjai felől vízbe dőlt fákat, fatörzseket. Ilyen rönkökből könnyen elkészíthették a rapanuik azokat a bakféléket és emelőket, amelyeket Mulloy professzor felvázolt.

De vajon csak így juthattak fához a szigetlakok? Már odahaza kételyt támasztottak bennem azok a fényképek, amelyek Rapa Nui kopár felszínét mutatták. Óceánia más, általam megismert trópusi-szubtrópusi szigeteit mindenütt erdők fedik, kivéve a szélárnyékos nyugati lejtőket. A Húsvét-szigetet is bőséges csapadék öntözi, meleg a levegő, és a vulkanikus anyagok mállásából termékeny talaj képződik. Mi lehet az oka, hogy a sziget mégis ilyen kopár, csak fű tenyészik rajta?

... Gondolataimat félbe kell szakítanom, mert ma még hosszú túra áll előttem. Vissza kell térnem Hanga Roába, de előtte szeretném megismerni a Rano Raraku kráterét. Összekapkodtam tábori felszerelésemet, és a Terevaka füves lávamezején át a kráter északi csúcsát vettem célba.

93