Balázs Dénes: A Húsvét-sziget fogságában (Érd, 1993)

Irány az ahu!

acélkésé, így kiválóan alkalmas vágó, hasító és kaparó szerszámok készítésére. Óceániában rendkívül ritka az obszidián, s az itteni bőséges előfordulása bizonyára szintén hozzájárult a húsvét-szigeti kultúra felvirágzásához. Az obszidiánból pattintással készült eszközöket elsősorban fafaragásra használták, később azonban a háborúskodások idején főleg lándzsahegyeket (mata’a) készítettek belőle.

... A nap lemenőben járt. Felszedtem emlékbe néhány csillogó obszidiánt, majd elindultam szállást keresni. Délután több zápor is átvonult a tájon, nedves lett a fű és átázott a talaj. Az egyik közeli ahu sírkamráját viszont teljesen száraznak találtam, mert egy ledöntött moai széles alsó fele borult föléje és oldalra vezette az esővizet. Más is használhatta ideiglenes lakhelyül, erről tanúskodott a behordott száraz fűből képzett fekhely. Mivel a helyiség most kiadó, kibéreltem magamnak.

Le terí tettem a sátramat és belebújtam a hálózsákba. Alig helyezkedtem el benne, mikor apró neszekre, furcsa mocorgásra figyeltem fel. Mintha kis állatok izegnének-mozognának körülöttem.

Lefekvéskor mindig magam mellé készítem zseblámpámat. Óvatosan kitapogattam és felkattintottam. A fénycsóva ujjnyi nagyságú, szertefutó csótányokat világított meg.

75