Balázs Dénes: A Húsvét-sziget fogságában (Érd, 1993)
Rapa Nui fogságában
- Dionisio! Nincs semmi baj! Családunk eddig hét tagból állt. Mától fogva nyolcán leszünk. Megosztjuk, amink van. Az Isten majd megsegít... Kiko valóban csupaszív ember, ahogy Campbell doktor jellemezte. Most már én is úgy éreztem, nem csak barátom, több annál: testvérem. Hiszen befogadott családjába. Házigazdám könyveket vett elő. Spanyol nyelvű munkák a Húsvét-szigetről, népeinek történetéről. Elnyűtt fedelükön, rojtos lapjaikon meglátszik: sokat forgathatta őket a gazdájuk.- Nézze át ezeket, Dionisio! Megismerheti belőle a mi sokat szenvedett népünk történetét... ... Mint minden nép múltja, a rapanuik őstörténete is a mondák és legendák homályába vész. Nemzedékről nemzedékre szállt a nagy események emléke, közben a történések regényesedtek, az elmesélők túlzásai gazdagították. A szájhagyomány szerint legrégebben zömök testalkatú, hosszúra nyújtott fülű emberek éltek a szigeten, ők alkották a kőoltárokat (ahukat) és a hatalmas szobrokat (moaikat). Az irodalom őket nevezi „hosszúfülűeknek” (hanau eepe). Később vékony, nyúlánk termetű embercsoportok érkeztek, akiknél nem volt szokás a fülcimpák megnyújtása, ezért ragadt rájuk a „rövidfülű” (hanau momokó) elnevezés. Mindkét népcsoport elszaporodott, és háborúba keveredtek egymással. A rövidfülűek diadalmaskodtak, megöltek sok hoszszúfülűt, szobraik egy részét is ledöntötték. E viszálykodások idején érkeztek a Húsvét-szigetre az első európai látogatók, és ettől kezdve már hiteles, írásos dokumentumok szólnak a rapanuik újkori történetéről. Roggeveen 1722-es felfedezése, majd a spanyolok „földfoglalása” után a következő látogató 1774-ben a híres angol felfedező, James Cook kapitány volt. Mivel éppen beteg volt, nem szállhatott partra, de emberei részletesen beszámoltak a szigetlakok nyomorúságos életkörülményeiről, a ledöntött szobrokról. Cook rajzolója megörökített egy hosszú fülű férfit és nőt. 54