Balázs Dénes: A Húsvét-sziget fogságában (Érd, 1993)
Rapa Nui fogságában
Természetesen a franciák korabeli nagy tengeri utazója, Jean Francois de La Pérouse programjából sem maradhatott ki a Húsvét-sziget. 1786-ban mindösssze egy napot töltött ott, de kitűnő rajzolója hűen felvázolta a sziget képét a még álló szobrokkal. Akkoriban az ilyen rajzok helyettesítették a későbbi fotográfiát. A Cook és La Pérouse utáni látogatók közül komolyabb megfigyeléseket végzett két orosz tengerész: 1804-ben Jurij Fjodorovics Liszjanszkij és 1816-ban Otto Jesztaflevics Kotzebue, majd 1825-ben az angol Frederick William Beechey. Ezután csaknem minden évben elvetődött egy-két hajó a Húsvét-szigetre, de a tengerészek csak futó látogatók voltak a szárazfoldön. Mindannyian arról hoztak híreket, hogy a szigetlakok között tovább dúl a viszálykodás, és a nép - más polinéziai szigetekhez viszonyítva - nagy nyomorban, szegénységben él. A lakosság létszámáról eltérő adatokat közöltek, egyesek 500-600 főre becsülték a szigetlakokat, mások szerint lehettek négy-ötezren is, csak sokan közülük elbújtak a barlangokban. Az 1862-es esztendő tragikus fordulatot hozott a rapanui nép életében. Az előzményekhez tartozik, hogy az 1850-es évek végén jó üzletnek bizonyult Peru partmenti „madárszigetein” a guano kitermelése. A bányaművelés sok munkaerőt igényelt, a spanyol hajósok a munkásokat Polinézia szigeteiről „toborozták”. Valójában ez közönséges rabszolgakereskedelem volt, a hajóra kényszerített embereket Callao kikötőjében egyenként 200-300 dollárért adták el a bányavállalkozóknak. 1862-ben a Bella Margarita nevű hajó eljutott a Húsvétszigetre is, a tengerészeknek sikerült 152 rapanui férfit és 12 nőt a fedélzetre csalni, majd elvitorláztak velük. Miután túladtak az „árun”, elhíresztelték, hogy a szigeten bőven van még ember, akik védtelenek, mert nincsenek ott európaiak. Nyomban megszerveződött egy nyolc hajóból álló, fegyveres martalócokkal megerősített flotta, és elindultak a „toborzásra”. Először apró ajándékokkal csábították a partra s 55
