Balázs Dénes: A Húsvét-sziget fogságában (Érd, 1993)
Rapa Nui fogságában
tranzitvízumhoz. Ha vízum nélkül felengedtem volna a gépre, kirúgnának az állásomból. Nekem családom van, három gyermekem. Megérti, ugye?- Akkor most mit tegyek? - kérdeztem.- Menjen vissza Santiagóba - tanácsolta. - Ott van francia követség, megszerezheti a vízumot.- Kaphatok oda-vissza szabadjegyet?- Sajnos arra nincs mód. Meg kell fizetnie a menettérti jegy árát, a 600 dollárt. Az én összes vagyonom viszont 40 dollár... A kör bezárult. Se előre, se hátra nem mehetek. A Húsvétsziget foglya maradok - beláthatatlan ideig! Rapa Nui azonban csak fekvése miatt a „világ vége”. A modern távközlési rendszerek már ide is bevonultak. A szigeten megnyílt a chilei távközlési részvénytársaság (ENTEL) irodája, amely műhold segítségével pillanatokon belül kapcsolatot teremthet a világ bármely más pontjával. Felhívhattam volna a tahiti bevándorlási hivatal vezetőjét, a santiagói francia nagykövetet, vagy akár a párizsi külügyminisztériumot is. Az egész csak pénzkérdés. Szerény valutám maradékából mindössze arra futotta, hogy segélykérő levelet küldjék néhány „illetékesnek” Tahitiba, Santiagóba, Buenos Airesbe, Rióba és Budapestre. Ismerve a posta lassúságát, jajkiáltásaimra egy-két hónapon belül aligha érkezik válasz. A kezdeti bosszankodást lassan-lassan a belenyugvás érzése váltotta fel. Hiszen évek óta arra vágytam, hogy eljussak a Húsvét-szigetre! S most, hogy itt vagyok, miért kapaszkodom a mielőbbi továbbmenés után? A kényszerű maradás jó alkalmat kínál, hogy ne csak futólag, hanem alaposabban megismerjem a szigetet, titokzatos ősi kultúrájának emlékeit és magát a népet is. Visszatértem házigazdámhoz és elpanaszoltam helyzetemet. Kiko így szólt: 53
