Balázs Dénes (szerk.): Cholnoky Jenő rajzai és festményei. Kiállítás a neves földrajztudós hagyatékából (Érd, 1986)

CHOLNOKY JENŐ

természetábrázoló művészete

A modem tudományok kifejlődésének klasszikus korszakában a magyar geográfia felvirágoztatása három kiváló tudósnak köszönhető: Hunfalvy János, Lóczy Lajos és Cholnoky Jenő munkásságának.

Hunfalvy János szervezte meg az első magyar egyetemi földrajzi tanszéket, ő volt annak első professzora 1870 és 1888 között, s ő írta az első tudományos geográfiai szakkönyveket. Utóda, a geológus és Ázsia-kutató Lóczy Lajos gyökeresen átalakította a földrajz korábbi leíró jellegét, és megteremtette a szigorú természettudományi megfigyeléseken alapuló oknyomozó szemléletet (1889-1908). Kezdetben Lóczy nyomdokait követte tanítványa, Cholnoky Jenő, aki közel fél évszázados egyetemi oktatói pályafutása alatt (1895-1940) korának legmodernebb külföldi tudományos irányzatait ötvözte saját kutatásainak eredményeivel.

Cholnoky Jenő a magyar geográfia legsokoldalúbb, legszínesebb egyénisége. Munkásságát a polihisztorság jellemezte, a geográfia szűkebb keretein túl kiváló ismerője és művelője volt a társtudományoknak (geológia, hidrológia, éghajlattan stb.) Tudományos kutató tevékenysége mellett széles körű földrajzi ismeretterjesztő tevékenységet folytatott. Lebilincselő előadásaival, olvasmányos műveinek sokaságával utolérhetetlen sikereket ért el a geográfia népszerűsítésében. írói tehetsége kitűnő rajzkészséggel párosult, aminek bizonysága a hátrahagyott sok ezer szakmai rajza és festménye.

1