Dr. Kubassek János szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 14. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2005)

ÉRTEKEZÉSEK - Dávid Lóránt - Kangúr Tibor — Várady György: Biharországból a Nílus vidékére: Kovács János (1816-1906)

Igrita - Igric-csontbarlang) (a barlangok mai nevének azonosítása Mátyás Vilmos: A Bihar hegység turista kalauza című könyve alapján történt - a szerzők) vizsgáltam meg, s nagy örömömre felfedeztem, hogy az egy igen gazdag csontbarlang A barlangban különösen a 'Medve örvény" nevű, agyaggal kitöltött üreg adott igen gazdag leletet, hisz itt Kovács János 600 különféle [Mátyás V, 1988), részben a barlangi medve (Ursus spealeus) különböző korú egyedeitől, részben a őskori gímszarvastól (Cervus elaphus primigenius) származó csontot talált (Tóth L., 1988). A Bihar-hegység Sebes- és Fekete-Körös közötti területe ismert - esetleg még ismeretlen - barlangjainak főképpen paleontológiái szempontú kutatásába 1854. június 12-től kapcsolódott be Petényi Salamon János (Petényi S. ]., 1854), korának Európa szerte elismert paleontológusa és ornitológusa. A tudományos karrier kezdetén álló Kovács János számára különösen gyümölcsöző volt kettejük együttműködése. Gazdag szakmai tapasztalatokat eredményező közös munkájukra így emlékezett vissza 1863-ban: "... 1854. Jun. havában felejthetetlen emlékű Petényi barátommal ismét a Körös völgyét vizsgáltuk meg; de most N. Váradtól egészen Brétkéig vizsgáltunk, jő tárgyát tevén a pesterei határban eső Igricz és Pösnicze nevű barlangok, s a kalotai Vále mnyérét (kék pataknak) a Pisnica mnyéré (kék pincze) barlangjába való berohanása; ...a Fericsei, Oncsászai, Funáczai és Segyesteli barlangokat...végre a tenkei vasas fürdőt és a ripai kőbányákat vizsgáltuk meg ... "(Kovács]., 1863). A barlangi kutatásokat "... 1854 okt. havában ... egyedül folytattam, N. Révet téve kiindulási pontul, meglátogatva a Paskuj, a tündérvári és az egymást tetéző három Policsérilör barlangot, a batrinui és fundaturai vízvesztő lyukakat, a Ptyatra Solymoluj, Gropaleczu és ponori barlangokat, Bánlakán a nagyszerű Magyar barlangot, s a sergesi határban a Cziklut " (Kovács J., 1863). Kovács János több mint húsz - főképp Bihar-hegységbeli - barlangban végzett gyűjtéseinek és kutatásainak eredményét több szempontból értékelhetjük. Paleontológiái vonatkozásban ő a legjelentősebbnek az Igricz- (Pestera Igrita, Oncsászai-csontbarlang), a Pestera Onceasa- (P. Zmeilorde la Onceasa, Sárkánybarlang) és a Fericsei-barlangot (Pestera de la Ferice, Harasztosi-csontbarlang) tekinti. Érrékelése szerint "... a csontok úgy látszik csak az Igriczben vannak még most is az állatok ősidéi tanyáján, a többiekben pedig a víz által hordattak azon helyre, a hol most hozzájuk lehet jutni (Kovács /., 1863). " Őslénytani kutatásában nagy sikert jelentett, hogy az Igricz-barlangban ő fedezett fel két ősfajt, a barlangi ősfarkast (Canis lupus spaeleus) és a barlangi hiénát (Hyena spaelea) (Tóth L., 1989). A hálás utókor az Oncsászai-csontbarlang egyik - a kihalt barlangi medve csontjait igen nagy mennyiségben rejtő - oldalágát Kovács Jánosról nevezte el (Mátyás V, 1988). Biospeleológiai megfigyeléseinek ugyancsak tudománytörténeti jelentősége van: "... Ami az élő faunát illeti, arra nézve sem volt eredménytelen több rendbeli utazásom: nevezetesen a Rhinolopus clivosust (dombospatkócz), melyet eddig csak Dalmátiában találtak Európában, elébb a tündérvári, később a bánlakai és pesterei barlangokban felfedeztem (...). Nekem pedig a fericsei barlangban egy még eddig egészen ismeretlen bogarat volt szerencsém találni a Catops fericensist" (Kovács/., 1863). Az élő barlangi fajok közül tehát a Catops fericensis (Petényi S. ]., 1854) és a Drymeotus Kovácsi Milliere felfedezése jelzi a barlangi kutatómunka eredményességét (Nagy/., 1894/1895). Bihari kutatásai során nagy mennyiségű kőzetet és különféle ásványokat is begyűjtött, sőt "még arra is gondot fordítottak, hogy a helyi lakosoktól megtudják, hogyan nevezik az egyes leleteket, mintákat a mindennapok nyelvhasználatában. " (Tóth L., 1988). Bár nem volt képzett régész, a barlangokban talált nagyszámú cseréptöredék alapján megpróbálr néhány következtetést levonni: "... a Rév és Bánlaka között eső minden barlangban igen sok durva-vastag cserepet találtam, melyek arra mutatnak, hogy ezen barlangokat valaha emberek lakták; de az igazi csontbarlangokban, éppen a csontokkal vegyesen emberi lénynek semmi nyomára nem akadtam, s úgy hiszem ezen barlangokból nem lehetne megmutatni, hogy ezen állatfajok kivesztekor már létezett a földön emberfaj, - mit a külföldnek több csontbarlangjában már bebizonyítottak ..." (Kovács /., 1863). A Bihar-hegységben tett kutatóútjai során felkeltette érdeklődését a mészkőfelszín és a barlangi képződmények rendkívüli változatossága is. Járt az 1774-ben írt Magyarország első barlangleírásában szereplő Fonácai- v. Szénaverősi-cseppkőbarlangban (Pestera de la Finate). Valószínűleg megfigyelte az azóta már szétrombolt cseppkőformákat is (Mátyás V, 1988). Megkereste a régóta csodának tartott és szent helyként tisztelt "... kalugyeri Izbuk nevű félbehagyó (váltó-, vagy időszaki - a szerzők) forrást ..." (kalugyeri Dagadó-forrás, Izbucul de la Calugari), de a ritka természeti jelenségre nem ad magyarázatot. Kovács János kísérletet tett a felszín alatti patakok útjának feltárására, a víznyelők és források kapcsolatának megállapítására is. Megvizsgálta "... a kimpanyászka nevű (Jókai-víznyelő, Cimpaneasca) víznyelő