Dr. Kubassek János szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 14. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2005)

IN MEMORIAM - Kretzoi Miklós (Dr. Füköh Levente)

között a Bolyai János Gimnáziumban egy szakközépiskolai tantervvel működő osztályban tanított földrajzot. 1962 és 1964 között a Tankönyvkiadó Vállalat felelős szerkesztőjeként közreműködött az 1962-es reformtanterv első földrajzkönyveinek és munkafüzeteinek megjelenésében, majd életében újabb nagy fordulat következett: Udvarhelyi Károly javaslatára 1964-ben az Egri Tanárképző Főiskola Tanácsa a Földrajz Tanszék adjunktusává választotta. Itt első számú feladata ismét a földrajztanítás módszertanának előadása, gyakorlatának ellátása, a hallgatók tanításának megszervezése és látogatása volt. 1969ben docenssé, 1973-ban főiskolai tanárrá nevezték ki, majd 1977-ben átvette a tanszék vezetését is. 1981. január l-jén vonult nyugdíjba. Még ugyanezen év novemberében egész tevékenységének összefoglaló, "A földrajz tanításához kapcsolódó publikációi tézisszintű áttekintése " című értekezése megvitatását követően megkapta a kandidátusi tudományos fokozatot. Munkásságának nagyságát jelzi, hogy a 9 önálló és 16 társszerzővel írt könyve (ezek tankönyvek, ill. a földrajztanítás problémáival, módszereivel foglalkozó könyvek) mellett még 140 cikke, tanulmánya jelent meg a Földrajztanítás, a Földrajzi Közlemények, a Földrajzi Értesítő, A tanító, a Köznevelés, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola füzetei című és más folyóiratokban. A Magyar Földrajzi Társaság választmányának 1970-ben lett tagja, 1990-ben pedig a Társaság tiszteleti tagjává választották. Számos kitüntetésben is részesült, így pl. élete utolsó évében, 2003. március 14-én az Udvarhelyi Kendoff Károly Emlékéremmel tüntették ki. Köves József minden iskolatípusban tanított és műveivel nagymértékben elősegítette a földrajz tantárgy fejlesztését. A tanítói katedrától a főiskolai tanszékvezetésig terjedő pályafutása során sok ezer tanítványának nyújtott korszerű ismereteket és alakította nemzeti értését. A magyar földrajztanárok népes tábora megőrzi emlékét, és életműve még sokáig érvényesülni fog földrajztanításukban. Nyugodjék békében! Varajti Károly In memóriám Kretzoi Miklós (1907-2005) 2005. március 13-án hunyt el dr. Kretzoi Miklós, a szakma, a tanítványok Miklós bácsija. Kevés embernek adatik meg, hogy tisztelői, tanítványai, kik ma már több generációt tesznek ki, csak bácsiként emlegessék. De aki ismerte messzemenően egyetérthet ezzel a jelzővel. Több volt Ö mint tanár, tanítómester, tudományos kutató, számtalan tudományos mű szerzője. Ö volt a Miklós bácsi, akihez még halála előtti hetekben is bátran fordulhattunk tanácsért, véleményért. Tanítványainak életpályáját folyamatosan nyomon követte, s a maga sajátos stílusában értékelő megjegyzéseit is megosztotta velünk. Kretzoi Miklós 1907. február 9-én született, Budapesten. Képzőművész szülei - mint egyke-gyereket igen gondos otthoni nevelésben részesítették, játékok, mesekönyvek és rajztömbök közt élt 8 éves koráig pajtásoktól gondosan távol tartva ( "nehogy tőlük esetleg valami rosszat tanuljak'"). Az elemi iskola 4 osztályát ezért magántanulóként végezte másfél év alatt, hogy ne kerüljön időhátrányba kortársaival szemben. Viszont 4 év hátránya volt velük szemben a közösségbe illeszkedés tekintetében. 'Ez meg is maradt: visszahúzódó, csak saját magára támaszkodó lettem. Hobbym is egyszemélyesen művelhető volt: az állattan és csatahajók. Előbbi lett életpályám gerince, utóbbi az elérhetetlen szerelem. " Természetrajz-földrajz szakra iratkozott be az akkori - Pázmány Péter Tudomány-Egyetemre. A választott tantárgyak között ott volt a kor jeles paleontológusának Kadic Ottokár egyetemi magántanárnak az "Oszteológiaigyakorlatok" címen meghirdetett kollégiuma. Ennek a kapcsolatnak későbbi életére nézve igen jelentős kihatása volt, melyről így vall: "A kezelőasztalhoz vezetett és egy nagy halom csontra