Dr. Kubassek János szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 14. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2005)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Krizsán László: A halmok üzenete - Első tudományos kutatás Érd-Százhalom térségében 1847-ben

Hallstatti kultúra elnevezéssel azt a temetkezési módot jelölték a történeti irodalomban, melynek hordozói, a Krisztus előtti VIII-VI. században élő népek, halottaikat kör alakú dombokba temették el. A hallstatti kultúra terminológiai meghatározása 1846-ból datálódik, amikor Georg Ramsauer az ausztriai Hallstatt közelében rábukkant egy halomsírmezőre. A terminológiai meghatározás és a hallstatti kultúra tartalmi megjelölése mérföldkövet jelentett a szaktudomány fejlődésében és az egyetemes tudománytörténetben. Néhány hónappal e kultúra terminológiai megjelenése után, 1847. május 3-án elkezdte munkáját egy kicsiny kutatócsoport az érdi-százhalmi dombvidéken. Ugyanolyan halomsírokat tárt fel, mint Georg Ramsauer, alig egy esztendővel korábban, Hallstattban. Az érdi-százhalmi kutatás ily módon az egy évvel korábbi tudománytörténeti terminológiai fogalomalkotás első leletanyagát szolgáltatta KözépEurópában, s amely megerősítette azokat a tudományos következtetéseket, melyeket a hallstatti sírmező feltárása vezetett be a régészettudományban. A hallstatti és az érd-százhalmi kutatások szoros összefüggése történetileg nemcsak bizonyítható, hanem szinte egymást kiegészítő eseményként jelentkeznek. Ennek ellenére a szakirodalomban mindeddig utalás sem történt e szoros kapcsolatra. Ennek oka a környezeti és történeti háttér hiányos feltárása mellett, részben talán a XIX. század közepén uralkodó szemléleti sajátosságokból is ered. Ekkoriban Európa-szerte "a régiség-tudomány csaknem mindenütt nemzeti irányban kezd fejledezni... az vonzó immár mindenütt és érdekes, ami hazai... 3 - ami az egyes országok területén belül, mint múltbéli saját örökség maradt fenn. Ez a gondolkodás, melynek eszmei szálai a reformkorban gyökereztek, természeténél fogva a nemzeti emlékek felderítésére mutatott leginkább hajlandóságot. Az expedíció munkájáról készített jelentés is e gondolatmenethez igazodva, "A pogány magyar sírok körül tett felfedezések" címmel került a Magyar Tudományos Akadémia 1847. szeptember 2-án tartott kisgyűlése elé és az akadémiai közlönybe. 4 A kutatás során feltárt halmokat a hiedelmeknek, a hun-magyar mondavilág és Kézai krónikájának hatása alatt, megfelelni igyekezvén a közgondolkodás nemzeti irányzatának is, a feltárás idején "hun"- vagy "kunhalmoknak" nevezték el. A feltalált tárgyak és a temetkezési mód későbbi vizsgálatai azonban kétségtelenné tették, hogy azok a hallstatti leletanyaggal rokonok. Az 1847-es érdi-százhalmi expedíció leletanyagának egy részét érintő pontatlan kormeghatározás lényegében nem csökkenti e vállalkozás azon tudományos jelentőségét, mellyel az - bőséges adatbázisával lehetővé tette a rendszerező tudományos vizsgálatokat a hallstatti kultúra közép-európai határvonalának megrajzolására. Mert - bár hun-kunhalmoknak vagy pogány magyar síroknak vélték először a feltárt leletanyagot, objektíve a hallstatti kör Ieletbázisát gyarapírották az érdi-százhalmi kutatásokkal. A Luczenbacher-féle expedíció tudományos eredményeit - éppen a leletek kormeghatározásában észlelhető pontatlanság, olykor tévedés miatt, amelyek közleményeik címeiben is megjelenve, mintegy eltájolták az olvasót - a XIX. század folyamán nem sorolták be a hallstatti kultúra irodalom - állagába, így e tudományos vállalkozásnak az egyetemes tudománytörténethez kapcsolható vonatkozásai árnyékban maradtak. A tudományos kutatások történetében nem ritkán alakul ki olyan helyzet, amelyben a kutató egyéni feltételezése nem egyezik a később kialakított tudományos tétellel, mégis a helyes tudományos állásfoglalást az általa közölt adatok és tények tették lehetővé. Elég csak Kolumbus feltételezéseire és névadásaira utalnunk. Az Újvilág felfedezése 1492-ben megtörtént, bár a felfedező haláláig abban a tudatban élt, hogy Indiában (Nyugat-Indiában) járt, amely hitét a névadással is megerősítette. Ugyanez történt - a jelentőség és az arányok helyes értékelésével - a Luczenbacher-féle expedíció leletanyagával is: bár részben téves név- és kormeghatározással jelölték, objektíve mégis egyik legfontosabb és legkorábban feltárt leletbázisát alkotta a hallstatti gyűjtőnévvel jelölt kultúrának. Tekintsük át vázlatosan, hogy miként zajlott le ez az általunk tudománytörténeti jelentőségűnek mondott kutatás. Az Érd-Százhalom térségében feltételezett halomsírok feltárását Luczenbacher János már az 1840-es elejétől tervezte. Luczenbacher János 1796. szeptember 19-én Szobon született. Az apa ősei a Buda 1686-os visszavívását követő telepítések során érkeztek Magyarországra a mai Belgium németek által lakott vidékeiről. Luczenbacher édesapja korán meghalt, tizenegy gyermeket hagyva árván. János a tanulás számára egyetlen akkor lehetséges módját választotta: papnak készült. Vác, Esztergom és Nagyszombat tanintézetei-