Dr. Kubassek János szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 13. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1994)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Marosi Sándor: Prinz Gyula munkássága

A Fekete tó térképe (Prinz Gyula felvétele) együtt mozgó, együtt emelkedő, vagy süllyedő tömb, mert egyes részei intenzíven részt vettek az alpi hegységképződésben. Még további kri­tikák, saját elemzések és újabb geológiai ered­mények alapján 1936-ban kialakította a Tisia-el­mélet végleges formáját. Nem elégedett meg a süllyedő Tisia-tömb „kaptafa" szerepének magyarázásával a Kárpá­tok ívének kialakulásában. Óriási vízszintes moz­gások kialakulását is lényegesnek tartotta lánc­hegységek felgyűrődésében az egész harmad­időszak folyamán. „...Az uralkodó nyomás dél­réíl, a nagy szaharai földségtömb által hatott é­szak felé. Akár azért, mert az éyriási afrikai tömeg süllyedt, akár azért, mert egészében észak felé csúszni igyekezett, a földtanban Thetysnek nevezett teknőre ránehezedett... A déleurópai teknő nem bírta ki a nyomást, egészében észak felé torlódott tehát..." (1936. 111-112. old.) A Tisia-elmélet tehát magában hordozta a mindenkori megújulás lehetőségét. Meg-meg­újulva, évtizedeken át uralta a magyar geotek­tonikai szemléletet, egészen a lemeztektonikai elmélet térhódításáig. Könnyen megállapít­hatjuk azonban, hogy van mondanivalója a glo­bális lemeztektonika számára is. Térképei, szá­mos megállapítása könnyen adaptálhatók egy újabb szellemű kéregfejlődési értelmezéshez is" - írja SZEDERKÉNYI TIBOR. „PRINZ GYULA Tisia-elméletével iskolát te­remtett a magyar föld kialakulásának vizsgála­tában. Kiváló geológusok sora nőtt fel a geotek­tonikai iskolán, mint BENDEFY LÁSZLÓ, SCHMIDT E. RÓBERT, SZÁLAI TIBOR, % EIN GYÖRGY stb." Földr.Közl. 1984/1. pp. 15-16. A kreatív alkotó, az önmagát és elméletét friss ismeretek birtokában egyre megújító, szükség esetén revideáló tudós a fentebbieken kívül is lenyűgöz, ahogyan megnyilatkozik 1958. évi szin­tetizáló tanulmányában, amikor a Tisia-elmélet tükrében „Az országdomborzat földszármazás­tani magyarázata"-! bocsátja széleskörű vitára (Földr. Közi. 1958/3. pp. 213-236.). PRINZ geológusból nem csupán egyre inkább geomorfológus-geográfussá vált, hanem már belső-ázsiai útjain foglalkoztatták néprajzi kérdések, a lakosság életformái, ezeknek a föld­rajzi környezettel való kapcsolata. Mint maga írja, továbbképző tanfolyam kere­tében megbízást kapott Budapest földrajzának előadására, s e városföldrajzi sorozat eredmé­nye lett a Budapest földrajza (1913) c. könyv kiadása, amelyet ugyan a városföldrajzi metodi­ka túlhaladta, de a magyar településföldrajzi iro­dalomnak ez a kezdete. Ezért is lehetett méltó helye, még idén márciusban is az Akadémián rendezett Budapest-ankéthoz csatlakozó szak­irodalmi kiállításon és poszter bemutatón. A geomorfológus PRINZ a társadalom alkotta létesítmények, a települések geográfiai vizsgá­latában is az alaktani, s nem a funkcionális is­mérveket helyezte előtérbe, időskori akad. dok­tori értekezésében is. Magyarország települési formái (1922) c. munkájában a falusi tele­pülések sokrétűségét, Magyarország földrajza (1914, 1925, 1942) c. könyvében valamennyi település, sőt a közigazgatási területbeosztás sajátosságait, földrajzi vonatkozásait tárgyalta, Európa városai (1923) c. művében is morfoló­giai jellemzést végez. Szegedi professzori műkö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom