Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 12. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1993)

ÉRTEKEZÉSEK - Bakó Botond: Fenichel Sámuel életútja és emlékei Nagyenyeden

A termeszei iránti érdeklődését, az utazási vágyat a releszületetl képességek alapján kitűnő tanárai irányítotok. Egyik legkedvesebb tanára volt Elekes Károly, akit öbbször elkísért vadaszatjára és megtanulta tőle az illatpreparálás műhelytitkait. Fogarasi Albert egyiptomi ilja és tudományos élményei keltették fel az ifjúban a tanulási és utazási vágyat, a néprajz iránti érdeklődést. De talán legnagyobb hatással volt rá az idős Ilerepey Károly (1817-1906), az ásványtan és régészet tanára, akitől az archeológia alapjait tanulta meg. Ilerepey magával vitte az ispánlaki és bedelői ásatásaira (1887), ami nagy mértékben ana bátorította a fiatalembert, hogy önálló kutatásokat folytasson. Ezekről későbbi visszaemlékezéseiben - amikora Gyertyános és Bcdelő határában található tumulusokról (halomsírokról) szól - így emlékezik meg (HEREPEY1901): „Ezeket a jobb sorsra érdemes Fenichel Sámuel, a bátor és merész új guineai kutató és elhnographus táratla föl. Leírását saját feljegyzései szerint, megérdemelt emlékezetére, adom a tisztelt közönség elé." «A toroczkói medence gyertyánost határában (TordaAranyos megye), a Toroczkó-Szt.-Györgyre vezető országúttól s magától a helységtől jobbra, északkeleten a Gruju Darulujnak nevezett, s északkeletről délnyugatra terjedő hegyek lejtőjén egy sorban négy tumulus fordult elő. A négyből a három utolsó az idő és a kultúra állal majdnem nyomtalanul el volt mosva, de az első épségben állott. Ezt 1887-ben okt. 24-27-ig bontattam föl. Hossza 27, szélessége 10,5, magasságra 2,70 mtr, volt. Alakja ellypsoid, mely északkelet-délnyugotra tartott. Az. egész nagy súlyos kőtuskókkal volt boltozva...» A továbbiakban a halomsírokban talált csontleletek és tárgyak pontos leírása következik, ami azt bizonyítja, hogy Fenichel Sámuel már diákkorában tehetséges és szenvedélyes régészkutató volt. Akkoriban a kollégiumhoz tartozott még a természetrajzi és régészeti múzeum, a dokumentációs könyvtár, ami jó alkalmat kínált az ifjú szaktudásának elmélyítéséhez. A múzeumból előkerült egy feljegyzés, miszerint „a szike eltörölt egy padlószegben, mert Fenichel Sámuel elejtetle". ami arról tanúskodik, hogy a „kárt okoz.ó"gyakori látogatója lehetett a természettudományi gyűjteménynek. Azt is feljegyezték róla, hogy diákéveiben eleltünt egy-két napig, s addig bolyongott az. Fnyed környéki erdőkben, míg meg nem találta a kéréseit növényt vagy állatot. A kollégiumi évek után rövid ideig gyógyszerészgyakornok volt, majd szülei beíratták a helybeli vincellérképzőbe. A főleg mezőgazdasági gyakorlati tudást nyújtó állami vinccllérképző az akkori Kossuth Lajos utcában működött. Inkább tanfolyamjellegű iskola volt, hároméves képzéssel. Az 1881-es évről találtunk adatokat, akkor az iskolának 19 növendéke volt, köztük 17 állami ösztöndíjas. Ebben az évben Fenichel Sámuel még kollégiumban tanult. Nem találtunk adatokat arról, hogy kollégiumi tanulmányainak megszakítása (1886) után mikor iratkozott át és hány évfolyamot végzett el a vinccllérképzőben. Valószínűleg csak 1887-ben vagy 1888-ban járhatott oda, hiszen időközben gyógyszerész ismereteket is tanult. Tulajdonképpen ebben az időszakban ért véget számára az iskolai tanulás. Három évig Bukarestben Fenichel Sámuel életművének egyik legjobb ismerője volt Veress Endre (1868-1953) történelemtanár, aki akkoriban Bukarestben éli. Visszaemlékezése szerint az ifjú hamarosan otthagyta a vinccllérképzőt és tudásvágytól vezérelve - akárcsak Kőröst Csoma! - gyalogosan útra kelt. Utazásának első célja Bukarest, ahova 12 napi gyaloglás után, 1888. július 20-án délután érkezett meg (VERESS 1895). Ilerepey Károly is említi a gyalogtúrát, de őszerinte az három napig tartott, ami nyilvánvalóan képtelenség, hiszen a távolság kb. 400 km. Ilerepey szerint Fenichel 1888. május 23-án érkezett meg Bukarestbe és az általa adott ajánlólevéllel Bruner Dezső kereskedőnél jelentkezett (HEREPEY 1901). A vendéglátó kereskedő jó támogatónak bizonyult. Az ifjú régészkulalót beajánlotta Grigore Tocilescu egyetemi tanárnak, aki akkor a bukaresti nemzeti múzeum régiségtárának volt az igazgatója. Mielőtt Fenichel itt álláshoz jutott volna, egy ideig az állatgyógyászati iskola preparátoraként dolgozott. Hamarosan felismerték képességeit, és megbízták a régiségtár egy részének rendezésével, amit két év alatt nagy szorgalommal és hozzáértéssel végzett el. Főleg télen dolgozott a múzeumban, mert a kedvezőbb évszakokban a dobrudzsai Adamclisi római castrumának ásatását vezette. 3 h c (1 G f n h ! 1 k 1 í m \ J, / j ;; '} ír í ,i. / /•' .; $ ? y fi. â /. / / / j •V. / ! ...... / / / / /. ',/ ''/ / • . : 1 >< ; • J . .... ;. 4. //. Ç /: // -'/ -.. ( * . 1 » -.j-.. 1 . • X // ( • Folytatás, a középső sor Fenichel S. A tantárgyak sorrendje: a = je/év, b = erkölcse, c = figyelme, d - szorgalma, e - vallás,/ = magyar nyelv, g - latin nyelv, h - földrajz, i = számtan, j = természetrajz, k = rajz. I = írás, m = ének