Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 12. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1993)

ÉRTEKEZÉSEK - Bakó Botond: Fenichel Sámuel életútja és emlékei Nagyenyeden

Közben érdekes leírásokat küldött haza Bukarestből a románok vízkereszti szokásairól, a dobrudzsai tatárokról, a dák kardokról és más érdekességekről. Ezek egy része a nagyenyedi Közérdek c. lapban, mások a budapesti Archaeológiai Értesítőben jelentek meg. Több gyakorlatias jellegű cikket is publikált (lásd a mellékelt i roda 1 omj egyzéket). A dobrudzsai munkálatok nemcsak szakmai tapasztalatokat jelentettek Fenichel életében, hanem igazi sorsfordulót hoztak. A Duna-deltában megismerkedett Albert Grubauer müncheni omitológussal, akinek megtetszett a talpraesett, tehetséges, képzett fiatalember és meghívta az Új-Guineába tervezett expedíciójához gyűjtőnek és preparátomak. Fenichel gyorsan kapott az ajánlaton, hiszen gyermekkori álmait remélte megvalósulni. Otthagyta az ásatást és az ugyancsak meglepett igazgatóját, aki igyekezett lebeszélni őt a vállalkozásról. Ezután az események gyorsan peregtek. 1891. augusztus 15-én búcsút vett a bukaresti magyar barátaitól és ismerőseitől, majd néhány napra visszatéri Nagyenyedre, hogy szüleitől és volt tanáraitól elköszönjön. Ekkor még nem sejthette, hogy utoljára járt Nagyenyeden. Ilerepey és Kerekes óva intették az ismeretlen trópusi világtól, azt tanácsolták, hogy előbb inkább a Balkánra szervezzen expedíciót. „Új-Guineában megesznek a pápuák" - riogatta az ifjút Ilerepey, de ő nem tágított tervétől. Utazás Új-Guineába Fenichel Sámuel először Budipestre utazott édesapjával, aki váltig igyekezett lebeszélni fiát a veszélyes vállalkozásról. A Magyar Nemzeti Múzeumban találkozott Madarász Gyulával, a neves omitológussal, akitől sok hasznos tanácsot kapott az útra. Fenichel útja Budapestről Münchenbe vezetett, ah< Grubauertel együtt hat hétig dolgozlak az expedrei felszerelésének összeállításán. Ezután Fenichel az út poggyász nagyobb részével Hamburgba utazott, ahonna a Salatiga nevű gőzhajóval útra kelt 1891. szeptemrx 30-án. A hajó október közepén kötött ki Genovában é in szállt fel Grubauer a felszerelés maradékával. Továbt útjuk a Szuezi-csatornán és a Vörös-tengeren át. maj Ceylon (Sri Lanka) érintésével Szingapúrba vezetet ahova november 10-én érkeztek meg. Az utazás élmc nyeiről Fenichel levelekben számolt be, melyekbe részleteket közölt a nagyenyedi Közérdek c. lap. (Lás Fenichel írásainak jegyzékében.) Szingapúrbé>l Jáv érintésével - Grubauer megváltozott terve szerint • Holland Új-Guineába (ma: Irian Jaya, Indonézia) utaztál volna, azonban a kolerajárvány vesztegzára miatt a jáva Soerabayából (Surabaya) vissza kellett témiök Szinga púiba. Szerencsére hamarosan kaptak egy másik hajó (Dewawongse), amely Új-Guinea EK-i partjaira, a néme gyarmatnak számító Kaiser Wilhelmslandba (Vilmo császár-föld, Német Új-Guinea) indult. A hajóval tartv; először a sziget É-i partján fekvő Hatzfeldhafen (ma Hatzfeldhaven) kötöttek ki, majd 1891. december 22-ér érkeztek meg az Astrobale-öbölbe. Először Bogadjimban (Stephansort) szálltak meg ahol W. Frobenius, a rajnai missziós társaság orvos misszionáriusa látta őket vendégül. December végér átköltöztek Konstantinhafcnbe (lásd a térképünkön) ahol a környék bejárásával Fenichel nyomban megkezd te a zoológiai és néprajzi gyűjtést. Grubauer, az expedí ció vezetője és az utazás finanszírozója, nehezen viselte el a trópusi éghajlatot, betegeskedett, majd végleg feladtí: terveit és márciusban a rendes hajójárattal visszaindul; Európába. Mindössze 100-150 márkát hagyott vissz;: ottmaradó társánál, Feniehelnél. 'mi»/, "lr, ALEXISHAFEN '""X*í> """'4«SM \,

% '• 40 1 FRIEDRICH WILHELMSHAFEN Madang fSTEPHANSORT -KONSTANTINHAFEN Lang-sziget Fenichel Sámuel működési területe Új-Guineában 1 - Kaiser Wilhelmsland (1884-1914), 2 = Astrolabeöböl (a kinagyított térképrész)