Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 12. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1993)
OKMÁNYTÁR - Molnár Mária halála (Szerk.)
12. Nü. 8103/2/1946. 13. Nü. 8103/3/1946. szept. 16. 14. Nb. 3501/1946. okt. 14. 15. A Népügyészség Almásy László letartóztatását kérelme ellenére fenntartotta. 16. Nb. 3501/46. 17-20. tol. 17. Polgári Demokrata Párt. 18. Magyar Kommunista Párt. 19. Nemzeti Parasztpárt. 20. Bánfalvy István Almásy vezénylése idején vezérkari ezredes volt, 1941 végén tábornokká léptették elő. 21. Nb. IV. 3501/1946/8/21-23. fólió. A november 16-án elnapolt tárgyalás folytatása. 22. A népügyész a „Rommel seregénél Líbiában" c. könyvre alapozott „nép- és demokrácia ellenes" cselekmény vádját ejtette el, hihetőleg azért, mert a kitűzött terminusig nem tudta megjelölni az általa kifogásolható részeket. A német hadsereg kötelékében való részvétel továbbra is vádpont maradt. MOLNÁR MÁRIA HALÁLA Ötven évvel ezelőtt, 1943. március 17-én hunyl el tragikus körülmények között a Bismarck-tengeren Molnár Mária református misszionárius. Tizenöt ével töltölt a pápuák között az Admiralitás-szigeteken. Fenichel Sámuel és Biró Uijos után ő ismertette meg a magyar olvasóközönséget e távoli trópusi világ földrajzával és népeinek életével. [lazajuttatott gyűjteményével a néprajztudományi is gazdagította. Molnár Mária halálának körülményei sokáig tisztázatlanok voltak. Balázs Dénes 1972. évi helyszíni kutatásán csak annyit tudott megállapítani, hogy a szigeteket megszálló japánok 1943 márciusában Molnár Máriát a többi misszionáriussal együtt az. Akikazc torpedórombolóra kényszerítenek, elhajóztak velük és további sorsuk ismeretlen (Balázs D.: Pápua Új-Guinea. Gondolat, 1976. 260-270. oldal). Időközben Ralph M. Wiltgen német katolikus szerzetes széles körű nyomozást folytatott, és sikerült hozzájutnia azokhoz a titkos iratokhoz, amelyek Mikawa altengernagy és társai háborús bűneit kivizsgáló 1948. évi yokohamai tárgyalásokról készüllek (Case Docket No. 350. Uniled Slates vs. G. Mikawa et 1.). Gunichi Mikawa a japán 8. flotta főparancsnoka volt a háború alatt Rabaul székhellyel, és felügyeiele alá larlozott az. Admiralitás-szigetck térsége is. Az iratok közölt szerepellek azok a tanúvallomások, amelyek az elhurcol! misszionáriusok cs más külföldiek kivégzéséről szóltak. Willgen kutatási eredményeit 1964-ben a Verbum c. katolikus folyóiratban közölte. A 66 oldalas angol nyelvű írás címe: The death of Bishop l.oerks and his companions (l.oerks püspök és társai halála), a kivégzettek közt volt ugyanis Wewak püspöke is. Magyarországon dr. Néidasy Ferenc balatonalmádi orvos folytatott kutatást Molnár Mária halála ügyében. Kapcsolatban állt Friedrich Walter német misszionáriussal, aki szintén a manusi misszióban teljesített szolgálatot, és egyedül ő élte túl a japán inváziót, mivel őt már korábban az. ausztrál hatóságok internálták és a kontinensre szállították. Nádosy doktor Walter révén hozzájutott Willgen említeti írásához 1977-ben, és abból magyar nyelven összefoglaló tanulmányt készített. Ennek a kézzel írott dolgozatnak egy példányát később átadta megőrzésre a Magyar Földrajzi Múzeum archívumának. Ebből a terjedelmes, magyarázatokkal ellátolt irományból készítettük az alábbi kivonatot. Szerkesztő Manas szigetét 1942 elején szállták meg a japánok. Az ottani helyőrség húsz főből állt. Egy altiszt: llarukichi Icliinose volt a parancsnokuk. - Mintegy húsz külföldi élt a szigeten - vallotta Icliinose 1948-ban a háborús bűnöket kivizsgáló yokohamai bírósági tárgyaláson. - Eleinte nem sok kapcsolatunk volt velük. Egy idő múlva azonban felkeresett egy idus német misszionárius. Doepke, akinek Lúgosban volt temploma. Jött, szakét ivott, elbeszélgettünk. Ismételt látogatásai folyamán viszonyunk bizalmasabbá vált. Elmondta, hogy egy magyar misszionáriusnö is be van hozzá osztva, aki kb. 60 éves és Pitilu szigetén működött. 10 volt Molnár Mária.] 1943 márciusában Icliinose táviratot kapott a rabauli föhadiszállásról, hogy készítse elő a külföldieket a behajózásra. Közölték azt is, hogy az Akikaze torpedóromboló fog értük jönni és Lorengau előtt vet majd horgonyt (/. ábra). Icliinose kenus pápuákkal március 15-ére az egész szigetről Lugasba rendelte a külföldieket. Ott voltak a protestáns Liebenzelli Misszió tagjai: Friedrich Doepke és felesége, Julius Gareis és felesége a 14 hónapos kisfiúkkal, valamint Molnár Mária, továbbá három katolikus szerzetes és három nővér, két német ültetvényes, két kínai és négy indiai - összesen tehát húsz személy. Másnap, március 16-án az egyenlítői hőségben gyalog vonultatták őket a kb. 9 km-re fekvő Lorengauba. Itt a parton a forró napon kellett várakozniok a hajóra. Az Akikaze azonban hatórás késéssel érkezeti meg, de nem Loreilgau, hanem Lúgos elölt veteti horgonyt. Valamennyiüket beültetlek egy nagy csónakba és visszavitték Lúgosba, ahol aztán behajózták őket az Akikazéra. A hajón már 42 fogoly tartózkodott, akiket Wewakból, ill. a várostól északra fekvő Kairiai szigetéről hoztak magukkal a japánok; többségükben német üllelvényesek és misszionáriusok vollak, közlük l.oerks püspök. A hadihajó körül a tenger nyüzsgött a pápuák kenuitól.
