Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 12. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1993)

OKMÁNYTÁR - Molnár Mária halála (Szerk.)

1. ábra. Manus-sziget ÉK-i partvidéke Pitilu szigetével, ahol Molnár Mária működött 1928-1943 között Icliinose altiszl átadta a húsz inlernálljának névjegyzéket az Akikaze parancsnokának, Sabe kapitánynak. Kérésére Sabe beleegyezett, hogy a inamisiak részére egy legénységi kabint kiürítsenek, így ök oda kerültek. Icliinose észrevette, hogy Doepke lázas. Beszélt a hajó orvosával, hogy legyen gondja az öreg misszionáriusra, azután elhagyta a hajót. Március ld-án délután tel négykor az Akikaze felhúzta horgonyai és elindult Kavieng felé (2. ábra). Másnap, 17-én reggel ismét névsorolvasást tartottak, majd orvosi vizsgálatot a gyengélkedőknek. Hogy az elkövetkező eseményeket jobban át tudjuk tekinteni, vegyük sorra, hogy kik voltak a hajón a dráma legfontosabb japán szereplői. Ezek: Sabe, az Akikaze kapitánya, Amagaya kapitány, hadosztályparancsnok, Sabe felettese Takahashi korvettkapitány Terada hadnagy, másodtiszt Kai tartalékos hadnagy, angol tolmács Dr. Sugiura orvos-tengereszuszt. Reggel fél kilenckor az Akikaze megérkezett Új-Írország sziget felső végéhez, Kavieng térségébe. A motorokat leállították, de nem vetettek horgonyt. A hajó néhányszor pislogó fényjelekel adott le, mire egy összekötő hajó jött a partról és odasikloll a torpedóromboló oldalához. Senki sem szállt át az Akikazéra. Lezárt borítékot adtak át Sabe kapitány részére. Az Akikaze negyed tizenegykor elhagyta Kavieng vizeit, és egyenesen Rabaulnak tartott. Takahashinak feltűnt, hogy a hajó sebességét maximálisra („to lirst I ja lile speed") fokozták. Későbbi vallomása szerint úgy vélte, hogy ez azért van, mert küldetésük sürgős: az internáltakat még aznap ál kell adniuk a rabauli főhadiszálláson, hogy onnan visszatérítésseltek hazájukba. Kai hadnagy a tárgyaláson ezt vallotta: - Amikor megálltunk Kaviengnél, Sabe kapitány parancsol kapott a 8. flotta ralxiuli főhadiszállásáról. Amagayával a parancsnoki hídon volt, én lent álltam a fedélzeten. Sabe kihajolt a korláton és közölte velem: parancs jött a 8. flottától, hogy ki kell végezni az. internáltakat. Amagaya és Sabe is sápadtak, zavarodottak voltak. Azt mondták, nem énének egyei a rendelkezéssel, de mivel parancs, nem segílhelnek a dolgon. Takahashi is hasonlóan vallolt: - Minden tisztel a parancsnoki hidra rendellek. A kapitány arca .sápadt volt. Ezt mondta: „Ez a parancs most érkezett, és ana kényszerit minket, hogy minden iiiiemálital végezzünk. A másodtiszt felelős a végrehajtásért." - Mindnyájan meg voltunk döbbenve a borzalmas rendelkezéstől, de mivel katonai parancs volt, nem volt más választásunk, meg kellett kezdetű az előkészületeket. Az internáltakat a hajó tatjáról átkísérték a hajó orrában lévő legénységi szállásokra. Aztán Terada másodtiszt parancsára egy altiszt és emberei a laton deszkából kivégző emelvény! ácsollak, és beborították gyékényekkel, nehogy túlságosan véres legyen a hajó. Majd egy kb. 1,8 m széles és 3 m magas bitót szereltek az emelvényre. A felső keresztgerenda közepéről csiga logon le, melyen kötél futott, a végén egy nagy kampóval U. ábra). Hogy a taton végrehajlandó kivégzéseké! a hajóorrban elhelyezeti foglyok ne láthassák, ponyvákat feszítenek ki a hajó előrészén. A párhuzamosan kifeszített ponyvák folyosót képeztek, ennek teteje nyitott volt. Ez a folyosó vezetett a kivégző emelvényhez, s egyúttal eltakarta a kilátást az előrészlöl a lat felé, ahol a bitó állt. Ezek az előkészületek délben fejeződlek be, ekkor az Akikaze 60 tengeri mérföldre (kb. 100 km-re) voll Kaviengtöl délre. Takahashi a hajó előrészén, a parancsnoki hídon teljesített figyelő szolgálatot, hogy ellenséges tengeralattjáró vagy repülőgép részéről nem fenyegeti-e veszély az Akikazét. Őrhelyéről jól látta, hogy Kai hadnagy a névsor alapján külön-külön szólítja és kikérdezi a foglyokat, majd azokat egyenként háuavezeiik a ponyvafalú folyosón. Jól belelátod a felül nyitott folyosóba, de tisztán látta a kivégző emelvényt és a bitói Is. Takahashin kívül a parancsnoki hídon áll! még Salx' kapitány és Amagaya hadosztály parancsnok, valamint egy navigációs tiszt. Miután Kai kikérdezte az első misszionáriust, két matróz ixiavezerte a ponyva-folyosó bejáratához. Itt szorosan bekötötték a szeméi, majd a kivégző emelvény elé állították. A kivégzéseket irányító Terada hadnagy a lalfedélzel hídjára lépett, hogy az első kivégzést ő maga hajtsa végre. Az emelvény előtt álló első áldozatról lehúzlak és a lengerbe dobták a papi ruhát. Csak az alsóruhát hagyták rajta. Két csuklóját erősen összekötözték, majd a csuklói közé akasztották a kampót, és egy matróz a csigán átvetett kötéllel felhúzta a magasba. Terada célba vette a puskájával és lön. Az áldozat megvonagloli, folyni kezdeti a vére: gyorsan leeresztenék, elváglak a csuklóit összefogó kötelet és a meglőtt ember a tatról hátrazuhant a tengerbe. A lobbiekei vagy egy géppuskás végezie ki 4-5 lövésből álló sorozattal, vagy négy puskás matróz Terada „Tűz!" vezényszavára. Ily módon végezlek először a férfiakkal, azután a nőkkel. Sabe elrendelte, hogy az Akikaze maximális sebességgel haladjon, mert így a gepzúgás, a szél és a hullámok zaja valamelyest elnyomta a puskaropogást, és a hajó orrán elhelyezett foglyok nem hallották a lövésekel. Ezekkel az intézkedésekkel a japánok elkerülték, hogy pátűk törjön ki a foglyok közölt. Kai hadnagy vallomása szerint az. öldöklés valamivel déli 12 óra után kezdődön és mintegy 3 óra hosszal lartott. Ezalatt 62 ember életéi oltották ki, a kivégzések tehát 3 percenként mentek végbe.