Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 12. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1993)
ÉRTEKEZÉSEK - Horváth Lajos: Érd 750 éves. Érd az Árpád-korban
Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 12. szám, 1993. pp. 3-8., Erd Érd 750 éves ÉRD AZ ÁRPÁD-KORBAN Horváth Lajos Különös gonddal szoktuk számon tartani falvaink, városaink legelső okleveles említéseit. Ezeket az első írott forrásokat, melyekben szerepeld település neve. a közvélemény mintegy „születésibizonyítványnak" tekinti. Valóban, bizonyítják, hogy a község, város már létezett az oklevél kiállításának az időpontjában, de ha az oklevél nem „ telepítési engedély ", akkor csupán arról van szó. hogy birtokforgalom, határjárás kapcsán a kérdéses falu nevét írásba kellett foglalni. Vagyis a település kijéj/etl jármában, esetleg már többszáz éves múlt után jelenik meg az oklevélben. Látni fogjuk, hogy Erd első okleveles említése, mely 1243-ból származik, ugyancsak korábban létrejött „ telepekről" szól, melyeket birtokvásárlás kapcsán említenek. Ha tehát azt mondjuk most, hogy Érd 751) éves, az azt jelenti, hogy 750 éve írták le legelőször a nevét oklevélben a jelenlegi tudásunk szerint, de területén Érd név alatt már korábbiul is léteztek lakott helyek. Méltó azért, hogy a 750 éves évforduló alkalmaiból visszatekintsünk Érd Árpádkori történetére. Az érdi táj képe A domborzati viszonyok, a növény és állatvilág lassú változása a középkorban lehetővé teszi, hogy az oklevelekben a X1II-XIV. században megjelenő adatokból visszakövetkeztethessünk a megelőző századok viszonyaira. A hatalmas Torbágyi erdő (Turbag-i) Érdtől északra ért véget, lábánál 1192-ben említik a Szelidtó (Sceledtau.) nevű állóvizet, mely minden bizonnyal azonos a jelenlegi Biai-tóval, vagy annak elődjével. Sóskút (Sovskut) nevü földet 1233-ban említi először oklevél, de az anonymusi hagyomány szerint Árpád a Dunántúl elfoglalásakor Sóskút mezején (campum putci saisi) táborozott." Ezen a mezőn sótartalmú hévizek törtek a felszínre. A Bentapatak nyilván megvolt már az Árpád-korban is, bár nevének említését ebből a korból nem ismerjük. A Dunában Érdnél volt egy sziget, említik 1243-ban, 1270-1272-ben. Ettől délre Báté (Bathey) szigetét nevezi meg oklevél 1318-ban. Berki (Beruch) falu 1244-től előforduló neve a „berek" szavunkból származik, mely eredetileg ritkás erdőséget jelentett. A Szent Gellért legenda az 1046-os év eseményeivel kapcsolatban említi meg Diódot. melynek neve diófás helyet jelent." Deszka nevű birtok vagy föld szerepel Berki mellett 1259-től kezdve. Eszerint ezen a tájon fafeldolgozás is zajlott. Magának Érdnek a neve is az „erdő" szavunktól származva, gyarapítja az adatokat a meglehetősen tagolt táj erdőtakarójára nézve. A vidék legnagyobb testű állata az őstulok, az ősi szarvasmarha volt, melynek jelenlétét a Torbágy-erdő (in silva turobag) neve bizonyítja. A földrajzinév egy szláv és egy finn-ugor szó összetétele, turo-bag. Eredeti ejtése Jurobágy lehetett, melynek jelentése őstulokvölgy.' Népek és társadalmi csoportok A honfoglalás előtt, alatt és után is szlávok is éltek a Duna-kanyarban, a Dunántúlon. A Torbágy nevében megőrzött ,.1uro" ősi szarvasmarha neve is bizonyítja ezt. A középkorból származó történeti helynevek döntő többsége azonban magyar eredetű. Még akkor is, ha Zámor településnév és Tárnok neve is szláv szavakra megy vissza, de a helynévadás módja már bizonyosan magyar mindkét esetben. Az egyik puszta személynévből keletkezelt, a másik pedig a magyar szervezésű szolgáló-népi rendszernek a tagja. Székely (Zekul) falut említenek 1380-ban Érdtől délre, sajnos korábbi adatunk nincs róla, de az egykori székely településre utaló községnév mindenképpen korábbi kell. hogy legyen ezen a vidéken. Azt mondhatjuk tehát, hogy szlávok, magyarok és székely-magyarok éltek az Árpád-korban ezen a tájon.
