Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 12. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1993)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Balázs Dénes: Az 1967. évi Magyar-Lengyel Szahara-expedíció

Magyar-lengyel Szahara-expedíció résztvevői balról jobbra: Dobieslaw Walknowski (Krakkó), Balázs Dénes Érd), Martinovich Sándor (Érd). Csekő Árpád (Budapest). Mögöttük a kölcsönkapott Star 66 típusú lengyel terepjáró erepjáróját egy régi ismerős, Dobieslaw Walknowski íéprajzkutató vezette, aki tudomást szerezve autógondainkról, felajánlotta, hogy megszerzi kölcsönképpen a jtaraehovvicei gépkocsigyártól az általuk használt Star 56 típusú terepjáró teherautót, ha ennek fejében pénzügyi lozziijárulás nélkül részt vehet az expedícióban. A tárgyalások eredményesen zárultak, és így lett az eredetileg csak magyarokból álló vállalkozásból az elindulás előtti utolsó napokban magyar-lengyel expedíció. A nagy teherbírású, hat kerék meghajtású speciális jármű nemcsak a szabad mozgást lette lehetővé, hanem biztonságos szállásul szolgált, azonkívül a tervezettnél jóval több felszerelést, műszert, valamint tartós élelmiszert vihetett magával az expedíció. Kedvezőtlen kilátásokat vetített előre a gépkocsi nagy üzemanyag-fogyasztása (100 km-enként 40 liter benzin, terepen 60-80 liter!), aminek beszerzésére az expedíció összes devizája sem bizonyul! elégségesnek. Sajnos, a Magyar Tudományos Akadémia anyagilag nem vállalta az expedíció támogatását, csupán a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) és a Bányászati Kutató Intézet adott 5 000-5 000 Ft segélyt. A Magyar Vöröskereszt 2 400 Ft értékű gyógyszerrel látta el az expedíciót, a 'Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat 50 színes filmet, a FORTE Gyár sivatagi kipróbálásra 160 tekercs fekete-fehér filmet adott, több élelmiszeripari vállalat pedig konzervvel és édcsáruval segílette az expedíciót. Nem voll hiány ajánlólevelekben, az MTA Földrajztudományi Kutatócsoportja, a Magvar Földrajzi Társaság és a Magyar Karszt-és Barlangkutató Társulat különböző nyelveken írt méltató sorokban kérte fel az „illetékes" külföldi halóságokat és szerveket az expedíció támogatására. Az expedíció ismertetése Előtanulmányok a Nyugati-Szaharában Az expedíció két tagja. Balázs D. és Martinovich S. 1967 január közepén először Nyugat-Németországba utaztak, hogy az expedíció szakmai programját szóban is megvitassák a témákban jártas kollégákkal. A majnafrankfurti Goethe Egyetem földrajzi intézetében II. Lehmann professzor látta vendégül őket, míg a nyugatberlini Szabad Egyetemen/ Hövermann intézeti igazgató és munkatársai fogadták a „vasfüggöny mögül" étkezőket. Utazóink megismerkedtek azokkal a kollégákkal, akik éppen a bardai kutatóállomásra készültek (Joachim l'achur, Horst Hagedorn), tőlük szakmai tanácsokat, térképeket és publikációkat kaptak. A két intézet gazdag afrikai könyv- és térképgyűjteményében folytatott néhány napos búvárkodás után Balázs D. és Martinovich S. vonattal Olaszországba utaztak, majd Szicíliából komphajón átkellek Tuniszba. A terv szerint ide várták az. expedíció másik két tagját a gépkocsival. A városban egy régóta ott élő magyar könyvkötőmester, Nagy János ajánlotta fel lakását az expedíció bázisául. Felkeresték a Tuniszi Egyetem föld-