Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 12. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1993)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Krizsán László: Első együttműködés a történelemben fehér és fekete bőrűek között Afrika tudományos megismerésében

ilyen jelenetet: a rabszolgagazda pisztollyal cél lövést gyakorol, és céltáblái a be nem hajózott „felesleges" rabszolgák. A társadalom felesleges elemeit életösztönük olyan életvitel kialakítására, olyan megélhetési fonások felkutatására sarkallta, amelyek súlyos válságot idéztek elő a nyugat- és délnyugat-afrikai tengerpartok mögöttes területein, én'ntve az ott élő lakosság minden rétegét. A „feleslegessé" vált rabszolgákkal szemben kezdetben alkalmazott bánásmód, az egyszerű elkergetés a későbbiekben súlyos következménnyel járt. A rabszolgakaraván tulajdonosa ugyanis szinte mezítelenül, elfogásuk helyétől több ezer kilométernyi távolságban, teljesen idegen környezetben, idegen nyelvet beszélő népek közegében, vadászatra alkalmas fegyverek, vagy a létfenntartást szolgáló szerszámok nélkül kergette el eladatlan foglyait a rabszolgakereskedő piacközpontok környékéről. E teljesen talajt vesztett tömegek csupán egyetlen módon, rablással, útonállással. vagy tolvajlással szerezhették meg a fennmaradásukhoz szükséges táplálékot, ruházatot és eszközöket. A koncentrált rabszolgapiacok környékéről kiáramló, társadalmon kívüli embertömegek valósággal elözönlötték az c piacokkal szomszédos, vagy azokhoz közelebb fekvő tartományokat. Számuk növekedésével egyre nagyobb és nagyobb sugarú körben veszélyeztették a lakosságot. Ahol megjelentek, ott elszaporodtak a rablások, bizonytalanná váltak a karavánutak, és a közbiztonság egészen megromlott. Nagy tömegekben telepedtek be, befogadottként vagy erőszakkal, olyan tartományok lakói közé. amelyek földrajzi helyzetüknél fogva már korábban is inkább ragadozásból, hajcsárkodásból, semmint munkával szerzett javakból éltek. E betelepülések eredményeként valóságos „rablótartományok"jöttek létre, melyeknek lakói, keveredve és megerősödve a földönfutókká telt „felesleges" rabszolgákkal, rettegésben tartották messzi területek lakóit. De nemcsak saját tartományukban veszélyeztették az élet és a vagyon biztonságát, hanem idegen tartományokba, országokba is elkalandoztak. Azok a volt rabok viszont, akik nem jutottak kapcsolatba a sarcoló, rabló települések lakóival, vagy ha ezek továbbkergették a hontalanokat, egyénileg vagy kisebb bandákba verődve kóboroltak, és alkalmi rablásoktól, lopásokból tartották fenn magukat. Magyar László 1849 tavaszán a Benguelából Biliébe tartó karaván tagjaként személyesen is találkozott ilyen rablókkal. „Most az út mellett lőfegyverrel s zagájjal (öl hosszú vas dárda) fegyverzett emberek voltak észrevehetők, kik minden más poggyász nélkül, csak bőr zsákot s ka bakot hordva oldalukon, a közelökben elhaladó karavánt bámulák. Azok, mint értesültem, kippambálák, félelmes útonálló zsiványok, kik a Makángókkal határos Gánda, Kiszángysi és Szelles tartományokból a karavánoktól járt utak közelébe húzódnak s zsákmány után ólálkodnak. IIa nincs módjuk, a karavánt, látván annak fegyveres erejét, nyiltan megtámadni, bizonyos távolságról követik, s a gondatlanságból vagy fáradságból elmaradozókat összefogdossák s mint rabszolgákat elhurcolják. IIa pedig jó sikert várhatnak, az egész karavánt is megtámadják, minden oldalról körülfogják, ki cllentáll, levagdalják, s ki gyors futással meg nem menekülhet, elfogják s összekötővé, mint rabszolgát elhajtják. Később volt alkalmam tapasztalni, hogy talán egy nap se múlt el, a nélkül, hogy utamba a népesebb vidékeken zsivány csoportra ne akadtam volna, azért az árucikkek Afrika belsejébe csak elegendő fegyveres erő kíséretében szállíttathatnak."" Országnyi tartományok pusztultak el és váltak lakatlan földdé a rabszolgának el nem szállított tömegek garázdálkodásától. De elpusztultak azok a vidékek is munkáskéz és lakosság híján - ahonnan a haramiává lett embereket elhurcolták. Ezeken a területeken megszűnt az élet, a termelés és a társadalmi elosztás minden formája. A megmaradókat az éhhalál és a járványok pusztították el. Azok, akiknek sikerült szerencsés módon alkalmazást találniok, megnövelték egy-egy helység társadalmának rabszolga rétegét, megváltoztatva a vidék társadalmi képét. Megváltozott a fekete kontinens etnikai arculata is. Mióta a XV-XV1. század fordulóján a nagy afrikai népvándorlás utóhullámai is nyugalomba kerültek, a kontinensen nem volt olyan népmozgás, amely a sok népességű, de nagyjából összefüggő foltokban, szigetszerűen települt népek belső egységét megbontotta volna. Az ismertetett és több oldalról elemzett jelenség a rabszol gakereskcdcl cm korlátozása, il lelve eltiltása nyomán kialakult embertömegek mozgása volt az első olyan társadalmi lökés, amely be tudott hatolni a több évszázaddal korábban megszilárdult etnikai halárok közé. Mivel e hatás nem egységes népcsoportot, hanem sokszínű embertömeget képviselt, így valóságos etnikai kaleidoszkópot alakítóit ki Afrika nyugat-délnyugati régióiban. Ezen etnikai keveredés kialakításában jelentős tényezőként halott a belső rabszol gakereskcdcl em is. Tanulmányunkban olyan történelmi folyamatokat és eseményeket kíséreltünk meg végigkövetni, melyekhez Magyar László adatai és megfigyelései szolgáltatták a vezérfonalat. E folyamatokat rendkívül ellentmondásos körülmények közölt a rabszolgakereskedelem betiltása indította el, és súlyos és hosszan tartó válságba sodorta a rabszolgakereskedelemmel aktív vagy passzív kapcsolatban álló afrikai népeket. A válság tragikus kísérőjelenségei és következményei - a lakosság óriási vérvesztesége, lizikai gyengülése és morális züllése, a hagyományos gazdaság szétzilálása, a társadalom és az etnikai csoportok átrétegződése, a család felbomlása és az egyéni tragédiák sokasága - éppen a legkritikusabb időszakban, az európai hatalmak koncentrált támadását megelőző évtizedekben éreztetlek legerősebben romboló hatásukat, s mintegy előjátékul szolgáltak a fekete kontinenst sújtó újabb tragédiához, Afrika feldarabolásához. Dr. Krizsán Ijkszló Százhalombatta ïritiyi János u, 8. 1.5. H-2440 Telefon: 23-355-395