Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 11. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1992)

ÉRTEKEZÉSEK - Hadobás Sándor: Herman Ottó 1888. évi norvégiai kutatóútja

Budapesttől Tromsoig Herman Ottó már 53 éves volt, amikor 1888. június 5-én elindult életének legtávolabbra vezető, s talán a legnagyobb erőfeszítéseket követelő kutatóútjára. Nem egyedül utazón: Lendl Adolf (1862 - 1942) zoológus, a budapesti Állatkert későbbi igazgatója kísérte el és volt segítségére a munkában. Bécs, Prága, Berlin és Hamburg érintésével vonaton jutottak a dániai Fredrikshaven kikötőjébe. Útközben, június 8-án Herman meglátogatta berlini lakásán Rudolf Virchowot (1821 - 1902), a világhírű patológusanatómust, Dániából egészen az expedíció végállomásáig hajóval utaztak a fjordok és szigetek által erősen tagolt, rendkívül érdekes és változatos norvég partvidék mentén. A nagyobb településeken kikötöttek, így alkalmuk nyílt rövid ismerkedésre Bergen, Trondheim és Bode nevezetességeivel, mielőtt június 23-án elérték volna a kutatóút bázisát, Tromset. Ez a város a hasonló nevű kis szigeten fekszik, az é. sz. 69*38' alatt. Akkoriban mindössze 5400 lelket számláló mozgalmas helység volt, jelentős kulturális és gazdasági élettel. Világhímévre tett szert azzal, hogy sok északisarki expedíció innen indult útnak. A szerény Norden szállóban ütötték fel főhadiszállásukat. A tromsoi múzeum kitűnő szakembere, M. Foslie konzervátor, algakutató segítségével kirándulásokat tettek a környéken: a szemközti parton fekvő Tromsdal-völgybe, valamint a szomszédos Kvaley és a távolabb levő Risey szigetére. Vadásztak, rovarokat, növényeket, kőzeteket gyűjtöttek, s minden részletre kiterjedően tanulmányozták a sarkkörön túli természetet. Ha a változékony időjárás szobafogságra kényszeritette őket, az elejtett madarak preparálásával, a szerzemények rendszerezésével és feljegyzések készítésével foglalatoskodtak. Mivel Norvégiának ezen a részén májustól augusztusig sohasem nyugszik le a nap, tudósaink a szónak nemcsak átvitt, hanem valódi értelmében is éjt nappallá téve dolgoztak, hogy maximálisan kihasználják a rendelkezésükre álló időt. Herman Ottót nem ok nélkül illették a „polihisztor" jelzővel (bár a szó klasszikus értelmében nem volt az), sokirányú érdeklődésének megfelelően Norvégiában sem érte be a szigorúan vett útiprogram maradéktalan végrehajtásával, azaz a madárélet vizsgálatával. Minden foglalkoztatta, amivel útja során találkozott. Megismerkedett például a bálnavadászat ősi, nyilazó módjával; behatóan tanulmányozta nyelvrokonaink, a lappok életét, szokásait, anyagi és szellemi kultúráját; számos érdekes földtani, földrajzi és meteorológiai megfigyelést végzett stb. Az ország, valamint a felkeresett települések történelmét, művelődési és gazdasági viszonyait érintő kérdések sem voltak idegenek számára. Még arra is szakított időt, hogy Tromso előkelőségeinek társaságában meglátogassa az elárvult vagy elhagyott lapp gyermekek intézetét Baddernben. Elbűvölve látta a mostoha természeti viszonyok közölt célszerűen és humánusan megszervezett norvég életet. Csodálta a viharedzett tengerésznép műveltségét, segítőkészségét, a marcona külső mögött rejlő meleg emberségét. A norvég tudományos és közélet számos kiváló képviselőjével találkozott, s alakított ki később is gyümölcsöző kapcsolatokat. A legnevesebb közülük /. K, Qvigstad (1853 - 1957), a jeles lappológus, a tromsoi tanítóképző intézet igazgatója volt. („Nekem azóta is jó emberem" - írta róla utóbb.) Norvégia legészakibb tájain Lendl Adolfot Tromsoben hagyva, Herman Ottó egyedül hajtolta végre az expedíció tulajdonképpeni fő célját jelentő vállalkozást: július 23-án felkapaszkodott a nagy madárhegyre, a hasonló nevű félsziget csúcsán fekvő Svaerholt-klubbenre. A Jeges-tengerből meredeken kiugró sziklafokon víziszárnyasok tízes százezrei hemzsegtek. Az öregedő tudós a metsző északi szélben megilletődve szemlélte a hatalmas madársereg felejthetetlen látványát, ifjúkori álmainak beteljesülését. Útban idefelé, meglátogatta a világ legészakibb fekvésű városát, Hammerfestet (70*39'48"). Herman Ottó emberi és tudósi nagyságát mindennél jobban jellemzi északi utazásának befejező momentuVardoi utcarészlet. Az „A" betű Hell obszervatóriumának a helyét jelzi (Herman O. könyvéből) Street in Vardo. The „A" marks the site of Hell's observation (1769) (from 0. Herman's book)